Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941
. /Itart ka hazament... A lombos nagy temetőben, Elhunytak csendes nyughelyén, Új sírhantról szép, fehéren Illatos rózsa int felém. Búsan megkondul a harang... Szívemben fájdalomtűz ég! Nincs oly kemény szív s akarat, Mit le nem győz a gyengeség. Diákleányt temettek el. Ártatlan drága életet! Feslő bimbót fagyasztott el Halál győz itt élet felett! Bús szívünknek dobbanását Fájó sóhajok kisérik, Elszállt pajtásunk tehozzád Fel a magasságos égig. A sir körül egybegyülve Sok-sok gyászoló szív zokog; S a virágok közepette Széles hímzett szalag lobog. /' Rá van írva osztálytársid Bánatos búcsúzószava Megőrizzük emlékedet Nem! Nem feledünk el soha. SZEIF MAGDOLNA polg. II. o. t.
/
