Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941

— 32 —

A téli hidegek beálltával olajos magvakat, meg madárkalácsba olvasztott hulladékot vittek az etetőkbe. Áldoztak is a jó ügy érdekében. Orlovics E. és Masszi M. II. osztályosok 1—1 madárodút, Németh M. II. o. n. az iskola-kertbe 50 drb. jelző-táblát ajándékoztak, de az eleséget is maguk a növendékek hordták össze.

Hadd beszéljenek a leánykák! Beszámolójukból idézek: »Osztályunk ablakába, meg a diófákra is madáretetőket helyeztünk. Fél-dióba avas-szalonnát gyömöszöltünk, madárkarácsonyfát is állítottunk«. (Huszár I.) — »Az internálás ebédlőjében Összegyűjtöttem a sajt-héjat, felköltöztem. Gyönyörűség volt nézni, micsoda remek tornászással csipegették azt a cinkék.« (Sági I.) — »Nyűitől, hidegtől védtem, a fiatal fákaít. A hidegtől papírral, a nyúlrágástóij tüskés-ággal.« (Nagy I.) Olyan is akadt, aki a zöldséghulladékot, káposztáiévá!at a konyháról kihordta a kert-végébe, — »hogy a szegény kis mezei nyulak is rátaláljanak«, — ugyanitt etette a varjakat is. »Tavasszal az osztálytársaimmal kora reggel rázogattuk a gyümölcsfákat, összeszedtük és elpusztítottuk a cserebogarákat.« (Hegedűs P.) — »Gondosan irtottam a házi legyeit. Tisztasággal szolgáltam az egészségügyet.« (Huszár S.)

Az I. osztályosok növényvédők voltak. »Aki virágot szedett, figyelmeztettem, hogy ne szakítsa, hanem ollóval vádja!« (Király T.) — »Kitakarítottunk a kertből minden papirost.« (Lechoczky Á.) — »Mi, bennlakók elvállatuk az iskola- kertben az öntözést.« (Hajnal I.) — »A kirándulásról tavaszi hagymás-növényt hoztunk telepítésre az iskola-kertbe.« (Szokoly M.) — Faiskolánkból az idei éviben 5 drb. fenyő került kiültetésre, szaporítottuk a díszcserjék számát! is.

Az anyagvédelem gondolatát főleg a felsőbb évesek értették át. Nemcsak egyszerű takarékosságról volt itt szó. Az isteni Gondviselésben feltétlenül bízó, vele együtt is dolgozó lelkűiét, izzó hazaszeretet tette találékonnyá leányainkat. Az őszi munkák befejeztével már a megelőző években is átzsírozták a kerti eszközöket, az idei évben minden vastárgyra kiterjedt a gondoskodásuk. — »Hogy a rozsdásodástől óvják«, — hangzik a 'beszámolókban. »Tavaly még elszórtuk a cseresznye szárat, az idén összegyűjtve, gonddal szárítva várnak eladásra. Az érte kapott pénzt a szeretet-szakosztálynak szolgáltatom majd be, így a szegényeiket is segítem és magam sem rövidülök meg.« (Vörös J.)

»A folyosón égve felejtett villanyt elzártam, ne pazarolódjék. A magam részéről jól megfontolom, mielőtt felgyújtanám, takarékoskodom.« (Kővári I.) — »A tavalyi füzetembe dolgozom az idén, az üres oldalak még jól értékesíthetők.« (Hockhold M.) »Addig nem gyújtok tüzet, amíg a főzéshez mindent oda nem készítettem. Ne égjen fölöslegesen.« (Németh M.) — »Kémiai gyakorlatoknál nem használunk gyújtószálat, ha elkerülhetjük. Inkább egymástól kérünk lángot).« (Péter M.) — »A kiürült bádogdobozokat összegyűjtöttük. Kémia-órán jó szolgálatot tesznek. Ami már semmire se jő, nieküna az is értékes.« (Kocsis E.) — »Levélbélyegből 16(000 dift|. gyűlt össze. Hogy a lelkesedést fokozzuk, versenyeket rendeztünk. Egy ízbein a III. osztály, kétszer az I. osztály győzött. A begyűlt pénzt a missiiók céljaira szántuk.« (Gébért M.) — »A kápolnában összegyűjtik a kedves jelöltek a gyertya hulladékot. Újból feldolgozásra kerül.« (Zsuppán M.) — »Az iskola felszerelését, kivá'ltképen az újonnan festett asztalokat kíméljük. Széket nem taszítunk hozzájuk. A tankönyveimet bekötő-papírral óvom.« (Czompó L.) — »Ha a bekötő-papírom elpiszkolódik, megfordítom. (Még használható.« (Budai E.) — »Gyakorlat-órán drága tűzálló lombikot pótol a kiégett villany- körte. Kis gondoskodás kell csak hozzá.« (Eisenbeek M.) — »Rajz-órán nem szoktuk kiönteni a megmaradt festéket, különösen a fehér temperát. Üvegbe össze-