Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1938
11 Az értelmi nevelés terén akkor teljesíti a nevelő szociális feladatát, ha a gyermek, a fejlődő ember gondolkodását a közösség életére irányítja, és fogékonnyá teszi az iránt, hogy ebben az állapotban a ma élő embernek mi a feladata. Az értelmi nevelés hosszú útja fokról-fokra vezeti az erkölcsi belátást, és elősegíti, hogy az egyén a közösség iránt tartozó kötelességeinek felismeréséhez eljuthasson. A közösségi, nemzeti tudatosság, a nemzet helyzetében való tájékozottság nem engedi, hogy az ember mindennapi életének jelenségeit kizárólag csak egyéni szempontból Ítélje meg, hanem lássa, hogy mindenki másnak is van valami nehézsége, kívánsága, amelyet ő okozott, amelyet talán ő teljesíthet. A nevelés erkölcsi feladatát nem tudom pontosabban kifejezni, mint ha azt mondom: annak a feladata az érzület, a nemes érzület kifejlesztése. Nyilvánvaló, hogy az érzület az ember szociális minőségét jelenti. Az érzület minősége azon fordul meg : miféle érzelmek élnek, melyik érzelem uralkodik bennem. Uralkodhatnak a társadalmat fenntartó és építő érzelmek, de uralkodhatnak a bomlasztó önös érzelmek is. Az az ember, aki másokat csak a maga élete eszközének tart, aki másokat kihasználni akar, nyilvánvalóan egészen más érzületű, mint aki másoknak használni akar. Az itt a kérdés: mire vágyik valaki, hasznot tenni vágyik-e másoknak, avagy hasznot húzni magának? Az érzület nemessége: az erkölcsi fejlettség. Az eddig elmondottakból további részletezés nélkül is az derül ki, hogy a szociális gondolat érvényesítése a nevelésben alapjában véve nem jelent egyebet, mint a másokkal való törődés kifejlesztését. A törődés az a lelki minőség, amelyből a másokkal való együttdolgozásnak, a másokon való segítésnek a szándéka fakad. Lehetne-e azt kifejezni egyetlen olyan szóval, amely a lényeget tartalmazná ? Nem tudok jobb összefoglalást a szociális nevelés egész mivoltának a kifejezésére, mintha azt mondom, hogy a szociális nevelés: a szolgálat szellemének érvényesítése. A szociális szellemű nevelő azért tesz mindent, hogy az ifjúságban fejlessze a szolgálat szellemét. Mit jelent a szolgálat szelleme ? Azt, hogy szolgának érezzem magamat, szolgalelkü legyek ? Éppen ellenkezően! Úr éppen az, aki tud másoknak szolgálni, akinek hatalmában van, hogy másoknak segítségére állhasson, nem azért, mert követelik tőle, hanem mert a lelke hajtja rá. Nagyon jól tudom, hogy a társadalmi bajok orvoslására milyen hosszú út a nevelés útja. De ezt az utat nem szabad elhanyagolni. Ezért szükséges érvényesülnie a nevelésben a szociális gondolatnak. De a nevelés nyomán járó változás nem vehető észre máról-holnapra. Ahogyan nem lehet máról-holnapra okossá tenni valakit, vagy megerősíteni a beteg testet, vagy jóvá tenni a rossz gyermeket, úgy nem lehet máról-holnapra a közgondolkodás, a közszellem megváltozását sem észrevenni. A szociális nevelés következetes alkalmazása esetén elképzelhető, hogy a nemzetek viszonya is, egyes nemzetek élete is egyszer majd lényegesen más legyen,
