Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934

6

Bécs és elszörnyűködött, hogy a császár gyámfia, József trónörökös barátja lázadó lett. Pedig Rákóczi nem ellenük, hanem a bécsi kormánynak magyar gyűlölő és a nemzetet leigázni akaró rendszere ellen veszi fel a harcot. Az ellen a kormány ellen fog fegyvert, mely a magyar alkotmányt, a nemzeti érzületet lábbal tiporta és hazánkat is Ausztriába akarta olvasztani.

Nővére futár útján értesíti Longueval árulásáról és kérve kéri, meneküljön, de feleségének betegsége, hitvesi szeretete, kötelesség és felelősségérzete a betegágynál marasztalja. Elfogják és ugyanabba a bécsújhelyi börtönbe viszik, ahonnan 30 évvel előbb nagyatyja, Zrínyi Péter lépett ki a vérpadra. Az ő feje is a porba hullik, ha nem jön P. Wolf és felesége a segítséggel s ha Lehmann, a börtönőrség megvesztegetett kapitánya, nem engedi, hogy a találékony furfang Lengyelországba szöktesse.

1703 június 16-án megindítja háborúját s a szelidlelkü, inkább a tudományokért és művészetekért, mint a harcért rajongó Rákóczi, sereget teremt semmiből, önzetlenül feláldozza személyét, vagyonát. Isteni küldetésének hite, emelkedett gondolatvilágára támaszkodó kötelességtudása és felelősségérzete olyan energiákat és képességeket szabadítanak fel benne, melyeket eddig sem ő, sem környezete nem ismertek.

A nem katona Rákóczi jó hadvezérré, az elmélyedésre hajlamos, zárkózott filozófus sokfelé tekintő, széles látókörű diplomatává, a dúsgazdag, főúr legutolsó talpasának és jobbágyának sorsát is melegen szívén viselő államfővé fejlődik.

Hogy mégsem tudott elégséges eredményt elérni, annak okát részint erényeiből származó hibáiban kell keresnünk. Mint diplomata, — mivel ő maga becsületes, őszinte, egyenes, — túlságosan jóhiszemű, mint hadvezér engedékeny, mint államfő munkatársait, cselekedeteiket a szeretet szemüvegén át ítélte meg; sokkal többet hallgatott jó szívére, mint kellett volna.

Célját keresztezték az egyenetlenségek, a vezérek versengései és személyi hiúságai, Ocskay és Bezerédy árulásai, a meghasonlások, a gyanúsítások, melyek önzetlen személyét sem kímélték meg. A francia és orosz külpolitika útvesztőiben való kálváriajárásához szegődtek még a nyomor és pestis is, a zsibói, trencséni és romhányi csatavesztések. Mire 1711 május 1 -ét ír a magyar történelem, a majtényi síkon 12.000 kuruc kénytelen letenni a fegyvert és fejedelmét a számkivetésbe engedni.

II. Rákóczi Fereiic sem a Lipóttól, sem az I Józseftől megajánlott, sem a szatmári békét nem fogadta el, mert nem adta fel a nemzetnek az Arany Bullában biztosított azon jogát, hogyha a király az alkotmány ellen vétene, a főpapok, urak, nemesek a hűtlenség bűne nélkül ellenállhassanak. Továbbá Rákóczi 1705—1711-ig Erdélynek nemcsak választott fejedelme volt, mint atyja, hanem ténylegesen uralkodó, kit esküje kötött Erdélyhez, hogy annak önálló függetlenségét, mint a magyar alkotmány mentsvárát fenntartja.

O, ki azt mondhatta magáról: „Te tudod Istenem, hogy igaz szívű va-