Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1933
12 III. Az intézet működése. /. Nevelés, fegyelem. Nevelés-tanítás . . . tanítás-nevelés . . .! Melyik előbbre való ? ! Melyik hiányzik a mai iskolai életből ?! Melyik van túlsúlyban ? Erről vitatkozik és elmélkedik ma boldog-boldogtalan ! Most érezzük valamennyien, hogy valamikép nem helyesen, nem természetesen haladunk előre! Érezzük, hogy az életbe kikerülő ifjúság nem valósítja meg megfelelő percentben az iskolák magasztos elveit, nagy gondolatait. Vájjon miért ? Azért, mert amint valaki egész határozottan világgá merte kürtölni a vádat: „Nem nevelik ma sehol az ifjúságot — legyen az akármilyen iskola, — hanem csak tanítják! Ezért van oly messze az ifjúság a nevelőktől!“ Ha ezt ily kategórice általánosítani szabad volna, akkor még az Úr Jézus nevelését is kárhoztathatnánk, hiszen az sem sikerült 100 százaléknyira ! Nem ! Aki a dolog mélyére tekint, annak ily vakmerőén nem szabad Ítéletet mondani. Észre kell vennünk, hogy hiszen nem az iskola az egyedüli nevelési tényező, hanem ahány pajtás, ismerős, u. n. „jóakaró“, szívesen látott társaság, sőt az ifjú kezébe kerülő könyv, a példák, a szórakozások, vakációi stb. élmények özöne, mind-mind közreműködik a nevelésben, de persze sokszor a legellentétesebb hatással, úgyhogy egy-egy rövidebb vakáció után is, egy-két heti pajtáskodás után is megdöbbenve csapja össze a nevelő a kezeit akárcsak egy floridai vagy japáni cyklon hatására „oda van az emberek vetése“, oda évek sok buzgó imájának, keserves, nehéz nevelői fáradozásának eredménye ! Mindezen, évről-évre tapasztalható ellenhatásnak azonban nem szabad bennünket elcsüggeszteni, mert hiszen az elvetett mag ha most nem is jelentkezik mindjárt, de később mégis csak kikel ott is, ahol legkevésbbé várná az ember; és ha nem is veszik sokan észre önzetlen munkánkat, van aki észreveszi, az élet Úra, a kegyelmek osztója. És a célunk nem is az, hogy észre- vegyenek, hanem hogy áldást árasszunk, hogy jellemeket képezzünk, hogy az életre és boldogságra neveljünk 1 Örömmel kell leszögeznünk, hogy amint az előző években, úgy a most lefolyt tanévben is sokan megértették tanítványaink közül magasztos hivatásukat. Egészségügyi viszonyaink is kielégítő jók voltak. Legsúlyosabb eset néhány könnyebb lefolyású vakbél- és mandula-operáció volt és egy-két növendéknél jelentkezett gyengébb szervezetük miatt a tanév vége felé kimerültség, kifáradás, amit azonban kipihenéssel ellensúlyoztak. 2. Tanítás. Tanári értekezletek. A Rendtartási Szabályzat értelmében megtartottuk a havi osztályozó kon-
