Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1930

IV. Az intézet Mária-Kongregációjának működése az 1930—31. évben.

Ismét egy évi munka után, amelyet közösen, szeretett kongregációnkban folytattunk, megállunk, nem azért, hogy munkánkat abbanhagyjuk, hanem hogy rövid beszámolót tartsunk ez évi működésünkről. Kongregációnk ez évben is szeretettel ölelte át tagjait és mindenegyes ténykedése oda irányult, hogy bennünket szorosan a szent Szűz palástja alá vonjon, hogy így biztos helyen tudjon az élet ezerféle veszélyében, bajában, kisértésében. Jó vezetőink a lelkűk egész melegével, szeretetével jöttek közénk, törtető lelkűnknek megmutatták azt az ösvényt, amelyen megtaláltuk, meg- éreztük a Szűzanya jóságos, szerető kezét, melyet segítségünkre nyújt mindig. Szeretett prézesünk, Wimmer Károly áldozatos, fáradságot nem ismerő, atyai szeretettel végzett munkájának köszönhetjük legnagyobbrészt azt az eredményt, amelyet kongregációnk felmutat. Szeretett prézesünk munkássága nemcsak azt célozta, hogy mi magunk a szent Szűz zászlaja alá gyűljünk s ott is maradjunk, hanem megtanított arra is, hogyan hívjunk, vonzzunk oda másokat is. Ezzel egyúttal jövendő szép hivatásunkra készített elő bennünket. A kongregáció megtette feladatát, előkészített bennünket ennek a szent célnak a megvalósítására.

1930. szeptember 13-án tartottuk az első gyűlést, amelyen titkos szavazással választottuk meg a kongregáció új tisztikarát. így lett ifjúsági elnök Holló Jolán, tanácstagok: Lupták Gizella, Pados Mária, Szabó Erzsébet, Balogh Irén az V. évfolyamból, Fackelmann Margit, Janki Gizella, Molnár Irma, Szente Kornélia a IV. év-