Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1929
15 az ő kezében csiszolódtak gyémántokká a faragatlan drágakövek. Anyákat, nevelőket adott a nemzetnek, akik feltudják fogni szent hivatásukat, akik tudnak erős, férfias jellemeket, tiszta honleányokat nevelni, hiszen erre van szüksége ennek a szegény, megcsonkított hazának. Keményen ostorozta a mai leányifjúság hibáit, s szerető szívvel, gyengéd kézzel nyúlt a sebekhez. Anyja volt tanítványainak, akik mint édes anyjuk előtt, oly bizalommal tárták fel lelkűket s a leánylélek ábrándos, veszedelmes útvesztőiben biztos talajra állította növendékeit. Anyja volt a szegényeknek is és erre nevelte tanítványait, a jövő tanítónőit: szociális, karitatív működésre, a szegények szerete- tére. Mily öröm töltötte el lelkét, mikor egy-egy vakáció végén elhalmozták növendékei élelmiszerekkel, használt ruhanemüekkel kedves szegényei számára, s mily szerető gondoskodással irányította növendékeit a karitatív munkában, mennyi könnyet töröltek le az ő jóságos kezei. Azok most ott ragyognak mennyei koronájában, mint drágakövek. Most már beteljesedett rajta az Úr Jézus ígérete : „Fényleni fognak, miként a csillagok“. Utolsó éjjel is lázálmában növendékeit oktatta, tőlük búcsúzott. „Édes gyermekeim szeressék nagyon a jó Istent. . . csak őt szeressék . . . Használják fel jól az időt . . . bízzanak Jézus Szentséges Szívében . . . maradjon köztelek az én szellemem . . .“ A gyilkos kór végre is felemésztette a csak önmagának irgal- mazni nem tudó szervezetet. A cédrus kidőlt ... a liliomszál lehullt, hogy isteni jegyese keblére tűzze, de szelleme él, a mag, amit elhintett közel négy évtizeden keresztül, kihajtott, kivirágzott, bőséges gyümölcsöt hozott, s hozni fog hosszú idők múltán, késő unokákban is. R. I. P. Nemcsicsné Széptóth Mária.
