Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1926

R) Tanítónőképző.

I. Az iskolai év története.

Amig szegény hazánk keserves erőfeszítéseket tesz, hogy a trianoni fojtó béklyók között is tudja biztosítani megélhetését, amig örökös megfeszített eréllyel kell őrködni a kommunizmus újra meg újra feltünedező kísérletei ellen s amig mások az Óceán átrepülésével, a tudomány, technika, rádió stb. csodálatot keltő vívmányainak életet, vért, tehetséget, vagyont áldoznak, addig intézetünk halad a régi nyomokon.

Nemzetmentés a mi munkánk is, a kultúra vágányainak lerakása ez is, életet, vért, tehetséget, áldozatot érdemel ez is. Minél borzasztóbb volt ez évben a politikai harc a nemzetek között, minél elkeseredettebb volt az elvi küzdelem, annál bensőségesebben igyekeztünk ez évben is szent hivatásunknak élni, mert hiszen hiába van jó békekötés, ha nincsenek a nemzetnek igazi lelkes népnevelői, hiába fojtják el a kommunisták mozgalmait, ha nem tudunk vallásos, hazafias nemzedéket nevelni. Ezen szent, magasztos, nemzetmentő gondolat irányított bennünket ezen tanévben is az új tanítói nemzedékek kiképzésében.

Az 1926—27. tanév főbb mozzanatai a következők:

Szeptember 13-án és 14-én beíratás. — 15-én Veni Sancte, igazgató megnyitói beszéd. Rendszabályok és irányelvek ismertetése.

Szeptember 30-án, október 1., 2. és 3-án a III., IV. és V. évesek tanulmányi kirándulása Budapestre és Esztergomba. 36 növendék vett részt ezen rendkívül tanulságos kiránduláson az igazgató, az ének- és zenetanárnő és a gazdasági szaktanárnő vezetésével. Megszemlélték : a fővárosi tanszermúzeumot és tanszerkészítő műhelyt, az Aquincum-i római telepet, Margitszigetet, Királyi Kúria lépcsőházát és dísztermét, Országházat, Nemzeti Múzeumot, paeda- gogiai szemináriumot, orsz. vakok intézetét, ahol előadásokat is hallgattak, a nyomorék gyermekek intézetét, Állatkertet, királyi várkertet, gellérthegyi lourdesi kápolnát, Mátyás templomot, Halász- bástyát, Bazilikát, Kir. Operát stb., stb. Okt. 3-án Esztergom ne1*