Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1926
10 — III. Az intézet működése. 1. Nevelés, fegyelem. A tanári testület megértő egyöntetűséggel iparkodott a nevelés minden mozzanatában ezen iskolai évben is a krisztusi és magyar nemzeti gondolatokat érvényre juttatni. Mit érne a legkitűnőbb tanítás is, ha nem nevel egyúttal, ha nem hat az akaratra, s mit érne a legfegyelmezőbb nevelés is, ha az eltér az Úr Krisztus elveitől és nem magyar! ? A nevelés természetesen nem nélkülözheti a fegyelmezést, de ebben bár bánásmódunk egyéni, a tanári testület minden tagja a megértő szeretettel iparkodott hatni növendékeinkre. A társadalmi rossz szokások, a mai világ áramlata, divat fattyúhajtásai, ifjúkori gyarlóságok természetesen több alkalommal szükségessé tették a fegyelmező irányítást. Nagyobb fegyelmi eset azonban nem fordult elő. Talán még a háborús évek eredménye, amely most érezteti 10 — 12 év múlva hatását, hogy növendékeink közül néhányan feltűnően kimerültek a tanulásban, úgy, hogy kénytelenek voltak pár hétre felüdülésre hazamenni. Növendékeink egészségi állapota egyébként kielégítő volt, amiben nagy érdeme van az intézet orvosának, dr. Domonkos Gézának és az irg. nővérek szakszerű önfeláldozó ápolásának. 2. Tanítás. Tanári értekezletek. A Rendtartási Szabályzat értelmében havonként tartottunk osztályozó konferenciákat, amelyeken növendékeink viselkedését és előmenetelét tárgyaltuk meg. Külön módszeres megbeszéléseink is voltak, melyeknek főbb tárgyai: a tanulmányi kirándulások beosztása és értékelése, hospitálások módja, gyakorlati tanítási tervezetek kidolgozása, a folytatólagos gyakorlati tanítások, szülői értekezletek stb. 3. Gyakorlati kiképzés. A II—V. éves növendékeink közül naponkint hospitált egy-egy a gyakorló iskolában. Minta- és próbatanításban teljesen a Tanterv és Utasítás szerint jártunk el. A IV. éves növendékek kétszer, az
