Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1925

fl) Tanítónőképző.

I. Az iskolai év története.

Minden időknek legnagyobb kincse a gyermek, az ifjúság volt. Manapság is, nekünk is ebben van reménységünk, ez a roskadozó társadalmunk, megcsonkított hazánk jövője, feltámadása.

Az ifjúság lelkének helyes irányítása, nemesítése, a nemesben, jóban megrögzítése tehát a legelső nemzetmentő feladatok közé tartozik. Ezt a feladatot iparkodott saját kis működési körében magára vállalni, — helyesebben — folytatni tanítónőképző-intézetünk. A nevelés, tanítás, fegyelmezés, vallásos buzgóság különféle eszközeivel törekedett kiképezni növendékei szívét, megedzeni akaratát, fejleszteni értelmét, hogy mint vallásos katholikus magyar leányok a magyar haza és társadalom örömei és büszkeségei, mint tanítónők felvirágzásában tényezői, magyar gyermekeknek lelkes, vallásos magyar szívvel buzgólkodó nevelői tudjanak lenni.

Ezen nevelő, tanító munkánkban az 1925—26. tanév kiemelkedő mozzanatai a következők:

Szeptember 5., 6. és 7-én beíratás. — 8-án Veni Sancte, igazgatói megnyitó beszéd. Rendszabályok ismertetése. — 19-én tanulmány i kirándulás Veszprémbe, az ősrégi vár és város nevezetességeinek, különösen pedig az ókori, kelta és római leletekben gazdag múzeumnak tanulmányozására. Ugyanaznap este a celldö- mölki kegytemplomot tekintettük meg. Veszprémi kirándulásunk alkalmával nagy hálára kötelezett bennünket a múzeum nagyérdemű igazgatója, mélt. és főtiszt. Laczkó Dezső kormányfőtanácsos, kiérde- mült kegyesrendi főgimn. igazgató úr szakszerű magyarázataival és kedves figyelmével, amennyiben tanári könyvtárunk számára 5 müvet ajándékozott. Nagylelkű, ajándékáért és szives fáradozásaiért itt mondunk nyilvános köszönetét. Hogy azonban ezen tanulmányi kirándulás olyan tartalmas volt és felejthetetlen növendékeink számára is, azt első sorban dr. Gutheil Jenő és dr. Kiss György theol. tanár uraknak köszönhetjük, akik ezt Veszprémben előkészítették, irányították és régiségtani, történelmi, nemkülönben művészeti