Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1914
9 a növényevő sáskákat szükség esetén egymásra uszította. A mimikry esetek nemcsak a rovarok között gyakoriak. A mimikryre elég példa akad egyéb állatok között is, a gerinces állatokat sem véve ki. A dobos gém, ha veszedelem fenyegeti a nád között, nyakát és csőrét fölfelé tartja, erősen kinyújtja és inkább hasonlít elszáradt nádcsomóhoz, mint élő madárhoz. Azonban hosszas volna ezt, valamint a virágok és rovarok közt fennálló kapcsolatokat felsorolni. Mindezek után kérdezhetjük, hogyan tudja az az állat vagy növény, hogy neki mi káros, mi hasznos? Erre a külső tényezők és az élettelen természet erői nem adnak kielégítő választ. Vizsgálódásunknál érezzük, hogy oly hatalommal állunk itt szemben, mely a fizika és kémia törvényeinek célirányos alkalmazásával minden élőlényre reányomta a terv- szerűség bélyegét. Az egész természetben a mindenségen uralkodó Gondviselés sugárzik elénk. Valóban nagy igazság az, amit Linné, a hires természettudós mondott egyik látogatójának, ki barátját virágok vizsgálatába merülve találta és azt kérdezte: »Mit keres oly nagy buzgósággal azokon a virágokon?« »Az Isten nyomait« volt a válasz. A hivő lélek Isten újjának érintéseit látja a természet szépségeiben és ez helyesen van így. Akkor lesz mély lelki életünk, ha a természet szépségeit szemlélve, Istenhez emelkednek gondolataink. Egyszer olvastam egy nagyon kedves dolgot, a nagy assisii szentről, hogyan tudott ő a nagy természet könyvéből olvasni s mint emelte lelkét a természet szemlélése Istenéhez. Az író, a nagy férfi egy tanítványának napló- töredékét irta le, amely oly kedves, hogy igazi lelki gyönyörűséggel olvassa az ember. A napló így szól: »Hevülő ifjú voltam. Szerettem a napsugarat, virágot és a sötét cipruslombok titkos meséit. Május, az erdők életének hajnala nevetett a vidék fölött mindenütt és engem vonzott, vitt magával ez a pompázó kikelet az Al- vernó hegy oldalához simuló ciprusok közé, — oda a hangtalan mélységbe, hol félve suhantak messze a patak csobogó hullámai.
