Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1910
Egészség ügy. Növendékeink egészségi állapota általában elég kedvezőnek mondható. Ami annak tulajdonítható főként, hogy úgy az elöljáróság, mint a szigorú doktor — bácsi — rendeletére még a rövidebb szabadidőt is a tágas kertben töltik el, mely nincs háztömbökkel körülvéve. Kisebb, rövid ideig tartó betegségi esetek fordultak ugyan elő, melyek mulasztást vontak maguk után, de ragályos nem fordult elő. Betegség miatt ideiglenes, hosszabb elbocsátás csak egy volt, de a baj öröklött lehetett. Vissza jött az intézetbe egészségesen. Vallásos nevelés. A női lélek legszebb megnyilatkozása a vallásos érzés. Azért semmit sem mulasztottunk el, hogy növendékeinket a vallásosságra neveljük, — mint amely legszebb dísze is egy nőnek. — Iparkodtunk az egyháznak, taníigynek s a társadalomnak hasznos* munkásokat adni. lói tudjuk mindnyájan, hogy a vallásosság edző, megcsontosító a jóban, felemelő az élet viszontagságaiban. A vallásos ember szilárd, következetes, jellcmes. Egy vallástalan nő pedig több kárt tehet környezetében, nagyobb botrányt kelthet bárhol, mint egy férfi. A vallástalan nőtől félünk, még inkább ilyen tanítónőtől, kinek kezeire életén át ezer és ezer jóra- rosszra egyaránt fogékony lélek lesz rábízva. A vasár- és ünnepnapi exhortációkon is különös figyelemmel- voltunk arra, hogy a vallásosságnak kiegészítő része az alázatosság és szerénység. Illatos virágzás és áldásos termés csak ilyen lélekből fakadhat a környezetre. Növendékeink lehetőleg mindennap 6 órakor hallgattak szent misét. A köteles évi négyszeri gyónáson kívül minden nagyobb ünnep előtt mindenki, többen pedig szombatonkint járultak a szent gyónáshoz. A növendékek majdnem mind tagjai a Mária- kongregációnak.
