Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1945

XIV. Internátus, köztartás.

Az intézet igazgatósága és tanári-kara már az isk, év elejére tervezte kisebb befogadó képességű, a nehéz viszonyokhoz mérten szerényebb keretek közt működő tanulóotthon felállítását, ez a terv azonban helyiség hiány miatt akkor nem volt megvalósítható* Az őszi munkahónapokban szerzett tapasztalatok / alapján / a városi diáktartó családok túlzott természetbeni követelései, az élelmiszerek szállítási nehézségei, mellek szegénysorsu növendékeinkre sulyosodtak a legjobban, a szénszünet végefelé arra indították az igazgatóságot és a tanári kart, hogy a tanulóotthont most már mindenképpen megszervezzék. Sok utánjárással, főleg Bulla Andor és Galló Pál tanárok közreműködésével sikerült még idejében helyiséget szerezni a Veszprémi ut 5* szám alatt levő r.k, elemi iskolában, melyet a belvárosi egyház- község és apátplébános engedett át internátus céljaira az intézetnek, Megértő támogatásuk igaz hálával tölt el bennünket. Március 1-én Berhidai János felügyelő tanár 3 növendékkel ebben az iskolában kezdte berendezni a tanulóotthont, a régi intézetből megmentett felszerelési tárgyak segitségével. A létszám közben napról-napra nőtt s március 13-án, amikor egy katlanon a rendszeres főzés is elkezdődött, már 18 lakója volt az internátus- nak. A létszámnövekedés következtében, utóbb kénytelenek voltunk ágyakat, felszerelési tárgyakat magánosoktól kölcsön kérni s e téren első sorban az intézet tanári kara, főleg Fraknói Vilmos és Galló Pál tanárok siettek a tanulóotthon segítségére. Amikor a katlant egy takar éktüzheIlyel tudtuk felváltani, a rendszeresebb étkeztetés is megindult. A főzéshez szükséges nyersanyagokat, a városban kívántnál jóval kevesebbet, a nővén-