Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1943

1. A szárnyrabocsátottakhoz.

Az igazgató a búcsúbeszédében általános magatartásukra közölte gondolatait. (Tisztaság, eszmények után való önzetlen törekvés és magyarságuk.) E helyen hivatásuk gyakorlására

ad közelebbi tanácsokat.

A kérdésekre, a bírálatokra és a panaszkodásra nézve még a legügyesebb kezdők is mértéknélküliek. Szeretnék pár sorban útmutatóul e fogalmak köré csoportosítva gondolatébresztőkkel szolgálni.

Annyi kérdés mered most önök elé, hogy nagyon könnyen megfeledkezhetnek az új, a teljes mértékben megváltozott helyzetükről. Most inár nem Önök kérdeznek, hanem Önök adnak feleletet az előálló kérdésekre. Eddig Önökről gondoskodtak, ezután Önök gondoskodnak magukról, sőt másokról is. Mit tegyenek? Hogyan? Igyekezzenek taníttatásukat kedves szüleiknek szeretettel meghálálni. Mutassák be okleveleiket örömmel tanítójuknak, lelki- pásztoruknak. Készíttessenek róla közjegyzői másolatot. Adjanak be elhelyezésük iránti kérvényt, vagy pályázzanak kedvük szerint választott helyre. (A pályázati hirdetések között mindig akad olyan, amiben a szükséges mellékleteket is felsorolták.) Ne felejtsenek el válaszborítékot mellékelni »Hivatalból portóköteles« jelzéssel. A mellékleteket sorolják fel, ne csak számukat jelezzék. — A megbízatásuk, megválasztásuk ügyében kapott bárminő felszólításnak azonnal tegyenek eleget, még ha az önökre nézve tárgytalanná válnék is. Ha személyesen nem tudnak, írásban jelentkezzenek. Minden esetben irataikkal felszerelve. Hol? Igazgatójuknál, vagy a tanfelügyelőségen közölt elsőfokú hatóságuknál. Érdeklődjenek tisztelettel beosztásuk, termük, lakásuk felől. Kérjenek tanácsot élelmezési lehetőségeikre. Látogatást tenniök azonnal csak feletteseiknél szükséges. A többi hivatalos és magán látogatásukra készítsenek tervet s csak azután kezdjék meg, amikor lehetővé tették viszonzását:. Eszméljenek rá: mennél több mindenre akartuk önöket előkészíteni, annál jobban lefoglaltuk s ezáltal az önállóságuknak kifejlődésében akadályoztuk. Ne röppenjen ki ajkukon azonnal a kérdés! Gátlás legyen: kényelmi szempontból tennék-e; önérzetük engedi-e? önök is pedagógusok lettek. Éppen ezért vigyázniuk kell a kérdezéssel. Nehogy pl. a feletteseikhez, kartársaikhoz’ intézett kérdéseik számonkérők, oktatók legyenek! Másik irányú hiba pedig az, ha ismerethiányaikat tárják fel velük.

Az új környezetük minden lépése során újakat látnak és azokat önkéntelenül a régiekkel összehasonlítják. Természetes, hogy értékelnek, bírálnak. Eszükbe juttatom, hogy az oklevelük megszerzésén joggal érezett önértékelés könnyen túlzásokba ragadtathatja önöket. Ezért jobb, ha a bírálatukat nem mondják ki. No meg azért is, mert hátha az összehasonlítgatás szóvátevésével valakit megbántanak. Általában nagyon ügyeljenek megnyilatkozásaikra, cselekedeteikre. Mindezek, de különösen írásaik bírálatot-kiállók legyenek. A kezdő munkáját többen észreveszik, hivatottak és hívatlanok figyelik. Helytelenül viselkedik, aki azt nyeglén semmibe sem veszi; viszont megakadályozza a munkájában azokat, akik csak saját gyengeségüket érzik. A kedvezőtlen bírá1*