Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1942
6 nálják növendékei, akik a jóakaratú pártfogót veszítették el benne. Nyugdíjazása még a múlt év augusztus 1-én megtörtént, tehát a most lezárt iskolai évben már csak kisegítőképpen tanított a tanárok katonai szolgálata idején. Ha most visszatekint pályafutására, a sok és sokoldalú munkásságra, a volt tanítványok százaira, működésének színhelyeire, bátran elmondhatja, hogy nem dolgozott hiába. Munkájának eredményei mindenütt megvannak az intézetekben és tanítványai lelkében. 1879 augusztus hó 8-án született a szepesmegyei Menhardon. Tehát ő is egyike volt azoknak a szepességi embereknek, akik az első világháború előtt szűkebb hazájukból messze elkerülve munkálkodtak a magár kultúra virágos kertjében. Iskoláit Késmárkon és Iglón, majd a buda pesti Pedagógiumban, végül a budapesti tudományegyetemen végezte. 1907-ben került az aradi áll. tanítóképzőhöz. Működött még Kiskunfélegyházán, Nyíregyházán és Sárospatakon. Innen került _l_930-ban Pápára. Leghosszabb időt Pápán töltött, sőt teljesen pápai polgárrá alakult, mert itt házasodott meg és itt lett háztulajdonos is. Jogos tehát az a reményünk, hogy továbbra is Pápán marad és fenntartja a barátságos kapcsolatot intézetünkkel. Az első világháborúban cselekvő részt vett. Hosszabb ideig volt a tüzvonalban, meg is sebesült és a háború végén mint főhadnagy szerelt le. Szép kitüntetései is vannak, köztük a III. osztályú koronás érdemkereszt a kardokklal, a Signum Laudis a kardokkal. Katonás viselkedését polgári életben is megtartotta. Nem szeretett sokat tétovázni, amit elhatározott, azt hamarosan végre is hajtotta. Munkabírását sokszor megbámultuk1. ' : Tanári munkájában mindig jó eredményt ért el, mert tudott érdeklődést kelteni tárgya Sránt, ki tudta emelni a nagyterjedelmű anvag legfontosabb részeit és volt elég erélye, hogy a tanul ni valókat megkövetelje. A rátermettség és gyakorlottság következménye, hogy óráin időt tudott juttatni a jó. hangulatnak', a derűnek. Az osztályozásban a szigorúság mellett teret engedett a jóindulatnak is. A szoros értelemben vett tanításon kívül igen szorgalmas és hozzáértő kirándulásvezető is volt. Ez összefügg szaktárgyaival, de sok szerepe van ebben a hegyvidéki ember természetszeretetének. Még nem nagyon régen is fáradhatatlan túrista és síelő volt. Minden tanárnak megvan a saját módszere. Kár, hogy a sok tanulás és hosszú tapasztalat alapján kialakult eljárás nem válik teljes egészében közkinccsé. Hogy ő is hozzájárult tárgyai módszerének kiépítéséhez, azt mutatja saját szerkesztésű számológépe és még néhány mennyiségtani szemléltető eszköze. A vegytan kísérieteztető tanítását is eredeti ötletekkel oldotta meg és rendezte be olcsó és jól használható eszközökkel a tanulók fiókos szekrényét. Még idősebb korában sem ragaszkodott mereven a régen tanult módszerekhez. Szívesen elfogadta az új eljárásokat és ő maga is meglepett bennünket egy-egy eredeti elgondolással. Ifjú tanártársai modern jelzővel illették szaktudását és módszeres eljárását. Sökfelé járt, sok kellemes és kellemetlen körülmény volt rá hatással. Ö ezeket sem hagyta nyom nélkül elmúlni, hanem leszűrte belőlük a tanulságot és az így összegyűjtött bölcseséget nemcsak maga használta
