Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941

6 benső családi életével példát mutatott arra, hogyan kell egy egész életet a család szolgálatába állítani, minden gondolattal és cselekedettel család­jának és gyermekeinek érdekét szolgálni, örömmel és büszkeséggel te­kinthet jól nevelt és elhelyezett két leányára, akik közül az egyik tanítóképző tanári munkájának derék továbbművelője. A tanári testület sok évi békés együttlét után barátságos, meleg érzéssel kíséri a nyuga­lom útjára megértő baráti kollégáját. Kívánja, hogy soká és jó egész­séggel élvezze a jól megérdemelt nyugalom napjait. Az elhangzott énekek és sok kedves emléket felidéző dal közvetlenné, kedvessé és me­leggé tette a nevelés szolgálatába állított ünnepséget, amely súlyt nyert a székesfehérvári tankerület főigazgatója által kiállított elismerő és kö­szönő irat átadásával. Kovács Ernő mély és őszinte meghatottsággal megköszönte ez ünnnepies búcsúztatót, amelyben egy egész élet munkásságának minden oldalról való megbecsülését látja. Nyugodt lélekkel állítja: megtette kö­telességét s hogy nem minden eredmény nélkül, mutatja a mai ünne-j pély. A tanítványi köszönet és hála, az igazgató értékelése, a kollégák szeretete, a főigazgató elismerése — jól esett. Boldoggá és megelége­detté teszi számára a nyugalom éveit. * * * Kovács Ernő született 1881 szeptember 18-án Fogarason, azonban gyermek- és ifjúkorát Kiskunfélegyházán töltötte, ahol sokgyermekes édesatyja az állami tanítóképző tanára volt. Iskoláit is itt végezte, s a tanítói oklevéllel egy évi nevelői tevékenység után elkerül Budapestre a pedagógiumba »nyelvésznek«. Ott szerzett jeles oklevelével fölvették a tanítóképző tanári tanfolyamra, ahol teljesen földrajzi tanulmányának élt- Az itt nyert segélyek, ösztöndíjak és korrepetitori keresete lehetővé tették számára, hogy már diákkorában is bejárhatta Ausztria, Német­ország, Olaszország, Svájc városait és vidékeit, s mélyíthette földrajzi ismereteit. Ilyen utakat tett későbben tanár korában is és így tanult meg németül és végzett odakünn beható pedagógiai tanulmányokat. Német nyelvtudását itthon is értékesítette, hosszú időn át tanított a képzőben németet, sőt egy magyar-svájci társaság összehozásán is fáradozott. Szolgálatának harmada Dévára, a többi Pápára esett, ahová keserves vagonlakás után mint kiutasított került. Szép családi házát, családját otthagyva új életet kezd itt teljes hittel és bizalommal. Felesége mint állami tanítónő is itt kapott beosztást a ref. elemi iskolában. A minta­szerű, benső családi otthon, annak virulására fordított minden gondolat, munka és energia megteremtette a megelégedett, nyugodt, a társadalom által tisztelt és megbecsült életet- Az önfegyelmezettség és az okos, meg­gondolt takarékosság következtében jutott pénz arra, ,hogy családja a szünidőt gondtalan pihenésben, ő maga pedig 2—4 hetes kül- és bel­földi tanulmányúton tölthette. A világháborúban mozgósításkor a 38. gyalogezredhez vonult be és elkerült délre. Ott súlyos beteg lett s felgyógyulása után, gyenge szervezetével segédszolgálatra osztották be a kecskeméti kórházhoz. 1915 végén mint segédszolgálatos (tanerőt szabadságolták. Hazament

Next

/
Oldalképek
Tartalom