Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1940

Gróf Teleki Pál *

Országos csapás állított meg munkánkban. Gróf Teleki Pál, a volt vallás* és közoktatásügyi miniszterünk, a jelen nagy miniszter* elnöke ravatalához száll gondolatunk és elvesztésén érzett fájdalmunk kifejezése rebeg ajkunkon. Részvétünk önmagunknak szól, mert mi magunk vesztettünk benne a legtöbbet. Amikor most róla megemlé* kezünk, nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy lássuk, tudjuk mily nagy volt ő. Majd később tudjuk meg magunkramaradottságunkban, kit veszettünk vele.

Ki volt gróf Teleki Pál? ;

Ö maga mondta: magyar tanító.

Nagyon sokan tudjuk: magyar államférfi.

Legnagyobb örömünk volt hinni: a magyar ifjúság nagy barátja.

Igen, tanító volt, a magyar nemzet nagy tanítója. Angol tisztelője mondta a tanítót legjellemzőbben képviselő következő tulajdonságát: » — kapni — adni vágyott!«

A jó Isten kezemunkáját: a földfelület rejtett tekervényeit ol* vasta. Azt kereste: »melyik a magyar terület, táj, élettér, haza?« Mi* lyen mélységes szaktudásról tett tanúságot a világhírű földrajztudós, amikor kimutatta, hogy a magyarság nem véletlenül lakja a Kárpátok medencéjének területét, hanem évezredek óta ilyen táj az, ami szoká* sasinak, életmódjainak, testének és lelkének a legjobban megfelel. Milyen bölcs politikus szólt ajkairól, amikor bebizonyította, hogy a Duna*Tisza medence a magyarság természetes élettere. Milyen izzó magyar és hazaszeretetet sugároznak azok a szavai, mellyel megerősíti hitünket: nemcsak a földrajzi egység, a tárgyi elrendelés adta nekünk birtokul ezt a földet és segítségünkre van annak visszaszerzésében, megtartásában, hanem leghatalmasabb védőpaizsunk az a haza*, faj*, földszeretet, melyet a Mindenható beleoltott mindnyájunk szívébe, mellyel ezt a számunkra annyira kedves, kerekegész földterületet, a magyar tájat és életteret Hazánkká tette. Felejthetetlenek szavai: »Ne*

* Az igazgató 1941 április 3-án tartott megemlékező beszéde.