Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1938
7 lebegtek szeme előtt, amidőn bírált és mindig csak azt nézte, mit lehet még tenni. Nemcsak az intézményt bírálta, hanem össze* hasonlításokat tett, versenyre és egymás meglátogatására buzdított. Ez az eljárás kiváltotta az önállóságot, a magábanbízást és az ön* tudatosságot. Ugyané szempontok vezették akkor is, amidőn a képesítők alkalmából, mint miniszteri biztos általános és irányító véleményt mondott. Sok, nagyon sok az a munka, amit magára vállalt és végzett. Vitte, vitte, amíg csak a test fel nem mondta a szolgálatot. Itt > ha* gyott mindent: dicsőséget, elismerést és kudarcot, amely minden nagy vállalkozás velejárója. Elment azzal az öntudattal és lelki nyu* galommal, hogy rendeltetésének, hivatásának eleget tett. Mert az igazi elismerés és jutalom Istentől jön és attól a hálás gárdától, akiknek odaadta lelkét. Mi hálásak vagyunk. Köszönjük neki mind* azt, amit értünk tett, amit nekünk áldozott. A jó Isten, aki belelát a lelkekbe és aki meg tudja különböztetni az igazat a hamistól, — jutalmazza meg minden jóért és adjon neki csendes nyugalmat. Mi munkás életéből bőven választjuk mindazt, amit bele tudunk he* lyezni abba a vezető*ember*, főleg pedagógusddeálba, amit mind* nyáján magunk elé tűzünk. Emlékét szívünkbe zárjuk és kegyelettel őrizzük. Marczelly Kornél.
