Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1935

A gyermek, mint a népi hagyományok őrzője

Az iskola kapuján belépő gyermek életének első szakasza lezárul. Uj világba kerül, mely sokszor nagyon idegen számára, új dolgokról tanul, mely egészen más műveltségbe és kultúrába akarja átvezetni. Az elemi iskola mai formájában az egységes embertípus kialakítását célozza. A városi és falusi gyermek érzés- és gondolatvilágának különbözői- ségét a tanítónak ugyan mindig figyelembe kellett vennie, de ez korántsem történt oly mértékben, mint ahogy az nevelési szempontból kívánatos volna. Az iskola ma még nagyon is kevéssé van tekintettel a falusi gyermek különleges lelki alkatára; kevéssé értékeli a gyermek szokásait, hagyományait, alig veszi figyelembe a gyermek ama idejét, mely az iskolábajárás előtt játszódott le, otthonát, környezetét, mit is hozott magával sajátos népi kultúrájából. Szerencsés az a tanító, ki meg tudja őrizni a gyermek eszmevilágát és a régi hagyományok megőrzésével tudja kis tanítványát új ismeretek felé vezetni.

A tanító feladata társadalmilag a város és falú összekapcsolása; az iskolában a népi műveltségnek és iskolai műveltségnek kiegyenlítése. Növendékeink a tanítóképzőben tanulnak gyermeklélektanról, de nem a falusi és városi gyermek lelki alkatáról. Erre pedig nagy szükség van, mert ilyirányú kellő ismeret nélkül nehezen vállalhatják az életben reájuk váró felelősségteljes munkát.

Mig a lélektan aránylag későn kezdett a gyermeki lélek tudományos vizsgálatával foglalkozni, addig a néprajz már korán felismerte azokat az értékeket és lelki tulajdonságokat, melyek a gyermeki lélek sajátjai. Nem kerülte el a néprajz figyelmét, hogy a népi hagyományok leghívebb őrzője és továbbvivője a gyermek. A néprajzi gyűjtések soha nem hagyhatták figyelmen kívül a gyermek dalait, meséit, mondókáit, játékait. Sajnos, a néprajz e területe mégis nagyon elhanyagolt és koránt sincs annyira feldolgozva, mint ezt a tárgy fontossága — különösen a tanító szempontjából — megkívánná.

A gyermeklélektan — bármilyen alapos munkát is végez — mig ezekre a kérdésekre nem terjeszzkedik ki, mig nem foglalkozik azzal a sok-sok hatással, mely a falusi gyermeket otthonához, környezetéhez, első gyermekkorához fűzi, — munkája nem lesz teljes és a gyermeki lelket csak egyoldalú megvilágításban mutatja be.

A gyermek a hagyományok őrzője; játékában, mondókéiban, versikéiben ősrégi korok vallási szertartásainak, vagy társadalmi szokásainak, esetleg