Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934
23 juk: miképpen használhatja fel a tanító a képzőben szerzett néprajzi ismereteit a maga iskolájában és miképen lehet ő a néprajznak igen értékes munkatársa. Már az elmondottakból látható, mily fontos a falun élő tanítónak a népélet ismerete. De fontos azért is, mert tanításai alkalmával szüksége van erre. A Tanterv és az Utasítás előírja ugyan az anyagot, hogy például a beszéd- és értelemgyakorlatoknál mit kell tárgyalnia, de vájjon néprajzi ismeretek nélkül össze tudja-e állítani a helyi tanmenetet. Tud-e a gyermekekkel az otthonról, községről, emberekről, a foglalkozásaikról, ruházkodás, étkezésről, népdal, mese, népszokás, népművészetről úgy beszélni, hogy ő vezesse őket és ne ő legyen a vezetett ? De más tárgyakkal kapcsolatban is sok olyant hozhatnak majd tanulói, mely egészen ismeretlen előtte. Ha néprajzilag felkészült, nem lesz fennakadás munkájában. Könnyen illeszkedik bele kis tanítványainak egyszerű gondolkodásmódjába, lelkükhöz könnyen megtalálja az utat; ha a gyermekek azt látják, hogy a tanító érdeklődik egyszerű szokásaik, életmódjuk iránt, annyi néprajzi adattal halmozzák majd el, hogy csak győzze feljegyezni. Ezáltal nemcsak az elfeledéstöl ment meg sok értékes adatot, de önmaga munkájához is anyagot gyűjt. Milyen szép és örvendetes jelenség az újabb időben mindinkább több és több helyen megszervezett u. n. „gyöngyösbokréta“. Milyen szép, ha egy falu, vagy kisebb néprajzi egység táncát, dalát csokorba szedve együtt látjuk. Kire várhat mindeme munka ? Egyedül csak a tanítóra. Mennyivel mélyebb és értékesebb volna mindez, ha a tanítónak nem falun kellene megismerni, mi a néprajz, hanem már kész tervvel indulna az életbe. Külföldön az állásban lévő, falun működő tanítókat a nyári nagyszünetben egy-két hetes nyári néprajzi tanfolyamra hívják be. A jelentkezők száma rendszerint oly nagy, hogy egy részét vissza kell utasítani. Ezen a tanfolyamon számolnak be a résztvevők eddigi munkásságukról és itt kapják meg az utasításokat a következő évre. Elgondolható, mily szép eredmény érhető így el. Miért ne lehetne mindezt nálunk is megcsinálni ? Kissé túlzott, bár sok igazságot rejt magában az a megállapítás, mely szerint a pogányok közé készülő missziós atya jobban ismeri a primitív emberek szokását, életmódját, mint a falura induló kezdő tanító az egyszerű nép életét. Ennek a hiánynak megszüntetését célozná a néprajz tanításának bevezetése. A műveltebb embernek kell keresni az utat a néphez, éreznünk kell, hogy testünkkel, lelkűnkkel összetartozunk, nekünk kell feléje közeledni, az nem tud felemelkedni. Ez a néprajz legnemzetibb és legszociálisabb feladata. Nem elidegeníteni az egyes társadalmi osztályokat, hanem összehozni. Az összekötő kapocs szerepét a tanítónak kell vállalnia. Az ő vállain nyugszik a jövő, amelynek előkészítésében ez is egy igen fontos programmpont. Fraknói Vilmos.
