Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934
15 a talaj és az éghajlat szabják meg.1 Annyira összefügg egymással talaj, időjárás és vegetatio, hogy nagy tájegységről (pl. egy-egy kontinens: Eurázia, Délamerika, Ausztrália) ábrázolt domborzati, talajtani, továbbá klimatológiai é6 növényzeti képek rendkívül hasonlatos övezeteket tüntetnek föl. Az oka- datoló módszer tanításunkban itt tehát hálás terepre talál. Vizsgáltassuk növendékeinkkel a szóban levő táj domborzatát, talaját s az éghajlatot s erre megkapjuk a megfelelő növényzeti képet. Különösen jó alapvetést kell itt végeztetnünk a gazdasági földrajzi órákhoz, amelyeket föltétlenül előzzön meg a tájterm.-i viszonyairól szóló tanítás. Feltűnően erős a kapcsolat a táj csapadék- mennyisége s az ált. növényzeti kép között. A táj felszínének feltűnő vegeta- tios habitusát elsősorban ez szabja meg. így beszélünk a 200 milliméter évi csapadékmennyiségnél kevesebb esővel rendelkező tájakról, pusztaságokról, — ill. még a talajt is figyelembevéve, valamint a csapadékelosztást — sivatagokról. A 200—400 és 400 —600 milliméter évi csapadék esetén a sztyepp és szavanna-terület fejlődik ki, vagyis füves térségek alakulnak bozóttal, vagy anélkül. Jól meg kell értetnünk tanulóinkkal, ha felvidéki, hegyes, erdős táj kerülne tanítási tételül, hogy miért is okoz a 600 milliméteren felüli évi csapadékmennyiség erdőséget, összefüggő fás vegetatios területet. A kultúr- sztyeppről, a gazdaságilag értékes terményekről itt még nem esik szó, az a tájak-emberföldrajza c. II. főrésznél kerül elő. Erdős vegetatio esetén azonban a régiókat s azok előfeltételeit tanítanunk kell. Pl. a domborok tája kb. 700 m. t. sz. f. magasságig gyümölccsel, szőlővel (elmállott vulkáni talajon a déli lejtőn) továbbá tölgyerdőkkel bontottan áll előttünk.1 2 Az állatvilágról is szó kerül, de korántsem oly rendszeresen, mint a növényzeti képről, miután a kapcsolat az állatvilág és a táj között lazább. A nagy általános okozati összefüggés azonban megvan ; így a síkvidéki növényzet és hegyvidéki erdőzóna élesen szemléltetik a különbséget állatvilágukat illetőleg. V. pl. a lápvilág állatai a tájnak különös jelleget kölcsönöznek. A hasznos, szelídített házi állatok érdeklik az embert elsősorban, ezek pedig a gazdasági élet című fejezetben kerülnek elő tanításainkban, tehát a második félórában, illetve órában. Összefoglalás. A földrajzoktató munkájának lényege a táj megelevenítésében domborodik ki. Ezt az elemi népiskolában a több tényleges cselekedtetéssel, a tanítóképzőben emellett a nagyobb szellemi aktivitással érhetjük el. Előttünk — tanuló és tanító — együttes munkájából alakul ki az összetettségében is egyszerű tájegység. — Az itt felsorakoztatott elvek, részletegységek között több olyan is akad, amelyeket nem föltétlenül alkalmazunk mindegyik táj tanításakor. Szá1 Penck : Klima, Boden und Mensch. Leipzig, 1907. 2 Hansen : Die Pflanzendecke der Erde. Leipzig, 1920.
