Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1931

21

és mosdók a második emeleten vannak, nagyságuk, elhelyezésük kifogástalan, berendezésük megfelelő.

Externátusunk nincs. Létesítése anyagi akadályokba ütközik, pedig nagyon érezzük hiányát, mert az intézet növendékeinek egyharmad része lakik szállásokon, egy egy szobában 2—4 növendék elhelyezve. Ezekre nézve nem csupán nevelési és fegyelmezési, hanem még anyagi szempontok is szükségessé teszik egy célszerűen berendezett externátus létesítését. A 88 künnlakó közül 29 lakik szüleinél, 59 pedig szállásokon, akik teljes ellátásért 50 —60 P-t fizetnek. Ez 59 segélynélküli bejáró növendék közül 23 növendék az intézetben kapott ebédet havi 18 P befizetése ellenében. Az összes kiinn- lakók rendszeres tanári ellenőrzés alatt állottak.

6. Köztartás.

Az intézet köztartása ebben az évben is szabályszerűen megkötött szállítási szerződésekkel dolgozott teljesen elfogadható árakkal s a szállítás lebonyolítására nézve teljesen zavartalanul.

Reggeli 3 dl. tejeskávé 12 dekás zsemlyével, ebédre két tál étel, ünnepnap három tál, vacsora egy tál. Húst hetenként 10 étkezéshez adunk. Ebéd és vacsorához fejenként 15—15 dkg. friss kenyér jár. Ételeink Ízletesek s elegendő mennyiségben szolgáltatjuk ki.

A köztartásban napi teljes étkezésben résztvett 100 növendék, 1 köz- tirtásvezetö tanár, 2 nevelő, 1 gazdaasszony és személyzettel együtt 114. Ezenkívül ebédkosztot kapott 23 növendék.

7. Segélyezés, ösztöndíjak.

Az államsegély a következőkép oszlik meg növendékeink között: 100 bennlakó növendékünk közül havi 15 P fizetéses volt 22, havi 25 P fizetéses volt 41 és havi 50 P fizetéses 37.

A közalkalmazottak gyermekei részére létesített tanulmányi ösztöndíjban ez évben senki sem részesült.

Az államsegély fokozatos megszorítása, iletőleg megszüntetése (az 1. osztályban már csak havi 50 P-ős fizetéses hely van) folytán az áll. tanítóképző-intézetekből lassan kivonulnak a szegénysorsu tanulók, bármilyen jó előmenetelüek legyenek is s a viszonylagosan tehetősebb szülők gyermekei, meg a helybeliek nyomulnak számbelileg előtérbe. Az évi 6—700 P taníttatási költség azokra a társadalmi osztályokra, amelyekből eddig tanítványaink legnagyobb részét nyertük (tanító, tisztviselő, kisiparos, kisgazda, kiskereskedő) ma már elviselhetetlen terhet jelent.

Református növendékeinket a dunántúli református egyházkerület — mint minden évben — ezen tanévben is hathatósan segélyezte. Ez évben 4000 P fordíttatott segélyezésükre. A 100—250 P-ős részletekben való kiosztást a növendékek minősítése alapján dr. Antal Géza püspök úr Öméltósága eszkö-