Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1930
I. Az 1930/31. év története. A tanév a szeptember 1-én tartott alakuló értekezlettel kezdődött s tartott 199 tanítási napon át szeptember 5-től június 8-ig, a rendes szünetekkel megszakítva. A tanév elejétől szabadságon levő Juhász Imre tanár betegsége miatt saját kérelmére 1931 május 1-től nyugalomba helyeztetett. Juhász Imre működése a legszorosabb kapcsolatban áll intézetünk kialakulásával s fejlődésével, nem csupán azért, mert 32 éven át egyfolytában volt ez intézet egyik legbuzgóbb s legmunkásabb tanára s mert intézetünknek alapítása óta kibocsátott összesen 946 elemi iskolai tanító valamennyien, kivétel nélkül tanítványai voltak, hanem azért is, mert szorosan vett tanári működésén felül rengeteg időt és munkát szentelt a tanítással és neveléssel kapcsolatos intézmények megszervezése és fejlesztése körül. A tanítóvá nevelést minden vonatkozásban nemcsak hangoztatta, hanem — időt s fáradságot nem kiméivé — önzetlenül vállalta annak minden terhét is. Hogy tehát intézetünk ide fejlődhetett aránylag rövid néhány évtized alatt, abban Juhász Imre tanárnak nagy része van. Mint tanár, a gondos előkészülés, módszeres tanítás és fáradhatatlan ügybuzgalom mintaképe s ebben rejlett rendkívüli nevelői hatása tanítványaira. Igen értékes munkásságot fejtett ki évtizedeken keresztül az Ifjúsági Segítőegyesület megszervezése és vezetése körül. Bele tudta nevelni az egyesület tisztviselőibe és választmányi tagjaiba a felelősségérzetet, melyet érezniük kell a segélyek odaítélésénél. Öröm volt szemlélni azt a komolyságot, amellyel elbírálták a kérést, s azt az igyekezetei, amellyel a szükséget szenvedőnek segítségére siettek. S bár évről-évre a befolyt tagdíjaknak két-három- szorosát osztották ki segély gyanánt, az egyesület alapvagyona ma mégis meghaladja a 3000 pengőt. Négy éven át tartó szorgalmas levelezés útján összegyűjtötte intézetünk 60 hősi halottjának adatait s régibb tanítványaink között indított gyűjtéssel lehetővé tette, hogy már 1925-ben az intézet falára helyezett gyönyörű emléktáblán örökíthettük meg neveiket. Több száz s köztük sok, igen értékes darabból álló ásványgyüjteményét, melyet nagyrészben évtizedek alatt nyári kirándulásai közben tervszerűen gyűjtött össze, intézetünknek adományozta. Ezért a miniszter úr őnagyméltó- sága 840—11—389/1930. sz. rendelettel köszönetét fejezte ki. l*
