Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1926
4 Óriási lépésekben haladunk ma a szellemiekben s nem vesszük észre, hogy a testi szépség és rátermettség tekintetében a természeti népek mögött maradtunk. Kulturszemmel nehéz ezt belátni; szégyenpirral az arcunkon kellene ezt beismernünk. S talán a tudat alatt dolgozik ennek az érzése, amikor annyira megnőtt azoknak a száma, akik a test fejlesztését hangoztatják. Sajnos, még ma is sokan vannak olyanok, akik a középkor ferde felfogásának hódolnak, akik csak a szellemi értékeket becsülik — a test csak porhüvelye a léleknek — s a testi kiválóságot semmibe sem veszik, sőt egyenesen lebecsülik. Ezek azonban nem látnak tisztán, nem látnak a jövőbe, amely az ő nevelési rendszerük szerint haladva, szomorú eredményre vezetne. A test elsatnyulna, a szervezet tönkremenne, amely nélkül pedig a lélek is képtelen működéseire. Elavult mondás ezek szerint „ép testben ép lélek“ — pedig éppen az ő számukra nem elavult, az ő fülükbe szeretném minden nap kiabálni e szerintük unalmas frázist. Harmóniát kell teremteni test és lélek között. Amit megadunk a léleknek, meg kell adni a testnek is s minden egyoldalúság igazságtalanság a Mindenhatóval szemben, aki a kettőt harmonikusnak teremtette. Félre a szellemi túltengéssel! Nyílt homlokkal harcoljunk igazságunkért! Követeljük, hogy mód, alkalom, idő adassék a testi kultúrának is. Tökéletes embert akarjunk nevelni, tökéletest a testiekben, tökéletest a szellemiekben, mert e kettő harmóniája adja az igazi embert. A szellemiekben kiváló, de testileg gyenge ember csak félember. Minden kulturembernek szüksége van testi nevelésre, még akkor is, ha testi, de egyoldalú munkával keresi kenyerét. Amit a létért való küzdelem nem hoz meg számunkra, azt pótolnunk kell. Nekünk, magyaroknak más szempontból is szükségünk van erre. Elvesztettük területünk nagy részét. Igyekezzünk e veszteséget más téren pótolni addig is, mig jön a leszámolás. Termeljük ki erőinket minden téren, szellemiekben úgy, mint testiekben. Legyünk tudatában értékeinknek s akkor nemzeti érzésünk erősödni fog, önérzetünk fejlődik, tetterőnk fokozódik s mindnyájan érezzük, hogy a jövőben megerősödünk s ellenségeink is hamarosan belátják azt, hogy érdemesek vagyunk a megértésre. Népünk minden rétegét erősítsük és szépítsük testben. S e tekintetben legnagyobb hivatás vár a nép tanítóira és komoly kötelességek a tanítóképzőkre, illetve azokban működőkre, akik irányítják a leendő tanítók szellemi és testi nevelését. A szellemi nevelés, örömmel állapíthatjuk meg, jó úton halad, de sajnálattal mondhatjuk, hogy a testi nevelést illetőleg nagy hiányok vannak. II. A tanítóképzőkben folyó testnevelés néhány hiányára s ezzel kapcsolatos újításokra akarok rámutatni. Első, talán a legnagyobb hiba, hogy túlteng a szellemi képzés s nem jut elég idő a test fejlesztésére. Amig a szellem művelésére
