Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1911
27 Gyakorlati képzés. Szoktatás a tanítóságra. Az I-sö és II-od éves növendékek gyakorlati irányú képzésénél az előző években követett eljárásunktól ebben az iskolai évben sem tértünk el. Úgy az l-ső, mint a II-od éves tanulók egész éven át folytatólagosan betűrendes sorban váltakozva egy-egy napot töltöttek a. gyakorló-iskolában. Az I-ső évesek, előre megállapított terv szerint, megfigyelték a gyermekek testi életét, a gyermekek munkáját, játékát, dalát, mondókáit, az iskolai rendet, a felszerelést és a tanításokhoz való előkészületeket. Megfigyeléseik leszürődött eredményét naplóba vezették, amelyet a gyakorló-iskola vezetője és a módszertan tanára őriztek ellen. A szerzett tapasztalatokra támaszkodva, a megfigyelések köréből előre kijelölt tárgyról, havonként egy-egv dolgozatot készítettek, amelyben tanulmányaik eredményéről számoltak be. A II-od évesek teendője a gyermek lelki-életének a tanulmányozására irányidt. Emellett megfigyelték a tanítások módját, menetét, eszközeit és a fegyelmezést. Ez az osztály is éppen úgy, mint az I-ső, rendszeres naplót vezetett s havonként egy-egy dolgozatot készített. Ez az osztály az iskolai év két utolsó hónapjában, minden egyes esetben előzetes utasítás szerint, a gyakorló-iskola vezetőjének ellenőrzése mellett az I-ső és Il-ik osztályban egy-egy könnyebb mesét, verset vagy játékot önállóan is tanítottak, sőt az arra önként vállalkozók a beszéd- és értelem- gyakorlatok köréből egy-egy könnyebb tételt rendszeres utasítás és a kellő ellenőrzés mellett önállóan is feldolgoztak. Hogy az aktiv munkába már a II-od éves növendékeket így belevonjuk, annak a szeinmellátható, kézzelfogható jó eredménye a III-ik osztályban való önálló tanításoknál tapasztalható. Ha a II-od éves növendéket egész éven át tisztán a passzív megfigyelésre szorítjuk s nem engedjük meg, hogy egy és más könnyebb anyaggal próbálkozzék, azt tapasztaljuk, hogy a III-ik osztályban való tanításoknál félszeg, izgatott, kapkodó s alig várja, hogy a tanítási félóra leperegjen s az első próbálgatás után legtöbbször szárnyaszegetten hull alá s elveszti önbizalmát. Ha azonban már a Il-ik osztályban megizleltetjük a növendékekkel a tanítás munkáját, ha lépésről-lépésre vezetjük s fogyatékosságaira jóakaratidag figyelmeztetjük, mint III-ad éves nem fél, nem retteg a tanításoktól. Fellépése, megjelenése bátor, határozott, nem ingadozik és kisebb incidensek a tanítás menetéből ki nem zökkentik. Hogy a II-od éves korban való próbálgatásnak mi a haszna, arról bárki meggyőződhetik, ha a III-ad évesek első tanításait meghallgatja. Igaz, hogy ez teherrel jár ránk nézve, de ezt a terhet szívesen emeljük, hiszen tanítványainkon könnyítünk vele.
