Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1910
Méhtenyésztésünk fejlődésének akadályai. Feltétlenül hiteles történelmi bizonyítékaink vannak arra nézve, hogy az emberiség már a legrégibb ó-korban kiváló előszeretettel foglalkozott a gazdálkodási ágak költészetével: a méhtenyésztéssel. A régi görögök hitregéi szerint az Olympos istenei már mézből készült nektárt s tejből és mézből vegyített ambróziát szürcsölgettek mennyei lakomáikon, mely utóbbi isteni ital vegyítésének mestere maga Zeus, az Olympos királya volt, ki annak titkát nevelő-dajkájától: Melissától, a méz nymphájától tanulta. Az időszámításunk előtt 3500 évvel már magas műveltségi fokra emelkedett régi Egyiptom mainapiglan fönmaradt, tehát közel 5500-éves kőemlékeinek és papyrusainak képírásain : hieroglyphein már gyakorta találkozunk nemcsak a „királyság“ vagy az „alattvalói hűség“ fogalmát kifejező méh, de sőt még a „takarékosság“-ot jelképező méhkas alakjával is,* ami kétségbevonhatatlan bizonyítéka annak, hogy a méhek bámulatosan berendezett állam- háztartása, csodálatraméltó szorgalma és példás takarékossága ennek az előttünk ismert legrégibb kultur-államnak őslakói előtt már nem volt ismeretlen, sőt hogy ezek már tényleges méhtenyésztéssel is foglalkoztak. Az ó-szövetség szentkönyvei igen gyakran említik a mézet. Mózes a boldog Kánaánt tejjel és mézzel folyó tartománynak nevezi, s Dávid király a Zsoltárokban s fia : a bölcs Salamon az Énekek-éneké-ben többször emlékeznek meg a legnagyobb elragadtatással a színmézről és a lépesmézről. Sőt a Talmud bizonyítása szerint a régi zsidóknak már tételes törvényök is volt, melyben meg volt tiltva, hogy — esetleges perpatvarok meggátlása céljából — egyik méhes a másikhoz 20 singnyinél kisebb távolságra legyen építve; akkor tehát már méheseknek is kellett lenniök. Kezdetben az ősember — még pedig minden valószínűség szerint véletlenül — az őserdők faoduiban s alkalmasint a rablógazdálkodást űző medvétől tanulta megismerni a méhet és annak édes, zamatos termékét, a mézet, s bizonyára évszázadok hosszú sora telhetett el, míg arra a gondolatra jött, hogy a becses zsákmányt magában rejtő fatörzset kivágva, hazavigye, barlangja vagy kunyhója közelében elhelyezze s ezáltal a méhet háziállatává tegye. S mikor aztán észrevette, hogy méhtörzse természetes családmegoszlásképen rajt eresz* L. Sőtér Kálmán: „A Méh és Világa“ I. rész, 15. lap, 7. jegyzet.
