Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1908

GONDA FERENC.

1883-1909.

Az 1909. év április hó 23-ik napja gyászos emlékezetű intézetünkre nézve. Alig hasadt a hajnal, amikor egy lelki kínoktól átvirrasztott álmatlan éjjel után egy dörrenés egy jobb sorsra érdemes törekvő fiatal tanár életét oltotta ki.

Vőlegény volt. Az intézetben lakott. Anyagi gondok nem zaklatták. A világ azt hitte boldog. Az utolsó estét még menyasszonya társaságában töltötte, de már zsebében volt a halált hordó fegyver s a vidám társaság nem sejtette, hogy lelki gyötrelmei között a halál gondolatai foglalkoztatják a boldognak hitt vőlegényt. Éjfél után egy órakor hazajött, megírta leveleit, elkészített mindent, 3 óra 20 perckor megállította óráját és — szivén lőtte magát.

Mi volt a végzetes tett oka, azt senki nem tudja. Hátrahagyott levelei ezt sejteni sem engedik. Akik előtt az utolsó napokban lelkét félig feltárta, azok előtt nagyfokú idegességről panaszkodott. Attól félt, hogy megőrül. A szív és ész harcra kelt, s mivel a szív győzödelmeskedett, ezt kellett a golyónak keresztül fúrnia.

Gonda Ferenc, mint tanár, komoly, törekvő ember volt, ki a tehetséget a lelkiismeretes kötelességteljesítéssel párosította. Két és fél évi itt működésével megnyerte a felettes hatóság bizalmát, kiérdemelte tanártársainak és tanítványainak szeretetét. Mint az intézet gazdasági ügyeinek vezetője, pontos, takarékos és hűséges; mint kolléga, jó bajtárs volt, aki a testület tagjainak örömében, bánatában őszinte szívvel osztozott.

Temetése április hó 25-én nagy sokaság részvéte mellett ment végbe. A sírnál az intézet nevében az igazgató búcsúzott a szorgalmas és lelkiismeretes munkatárstól, a béke szellemét munkáló kartárstól és a szeretett tanártól.

Áldás emlékére!