Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1903
11 Ezzel honszerető keblünkre ölelnők az „Alsóváros“ egyszerű népét. Nem rossz a magyar nép, de elkorcsosulhat, ha magára hagyjuk. Mi tanítóképző tanítványainkkal együtt szervezzük és kezeljük a könyvtárt. Ezzel megszerzik mindazokat az ügyességeket, amelyek a könyvek kiválasztásához, a könyvtár kezeléséhez és gyarapításához, szóval a nép okos neveléséhez szükségesek. Hogyan kellene nekünk az ifjúsági és népkönyvtár szervezőhez fognunk? Kérvényt intézünk a m. kir. földmivelésügyi miniszter úrhoz az általa összeállított könyvtár adományozásáért. Ez a könyvtár nálunk igazán helyén lesz, mert — amint az eddigiekből is kitűnik — a mai társadalmi szervezkedésünk egy fő iránya a mezei gazdaságnak s a vele kapcsolatos többi közgazdasági ágnak a nép között való ismertetése. Az ifjúsági és népkönyvtárt gyarapítjuk a létesítendő ifjúsági egyesület jövedelmeiből. E vállalatunkban Pápa város tanácsa, a pénzintézetek és a közönség is fog minket támogatni. Én hiszem, hogy november 1-én megkezdheti az ifjúsági és népkönyvtár a maga áldásos működését. Hogyan kellene az ifjúsági és népkönyvtárt kezelni? Erre nézve teljesen a dr. Neményi Imre osztálytanácsos úr tervezetét ajánlom elfogadásra. Dr. Neményi Imre „Ifjúsági Könyvtárak és ifjúsági Olvasmányok“ cimű müvében az ifjúsági- és népkönyvtárak kezelésére nézve a következő tanácsokat adja: 1. Az ifjúsági- és népkönyvtárakból üdv, jótékony eredmény, nemesítő hatás csak úgy eredhet, ha helyesen kezeltetnek. A l^elyes kezelés azonban nem a könyvek célszerű kölcsönadásában és visszavételében, nem is az új könyvek vásárlásában s a könyvtár gondos kezelésében áll első sorban, hanem egy a dologhoz értő, ideálisan gondolkozó ember lelkesedésében. Aki az ifjúsági- és népkönyvtár szép céljaiért lelkesedéssel és buzgósággal cselekedni nem tud vagy nem akar, az a kezelést ne is vállalja el. Az ifjusági- és népkönyvtár kezelése teherrel, még pedig súlyos teherrel, nagy gonddal és sok időveszteséggel jár. Nem teher, nem gond, s nem idővesztegetés azonban a dolog arra az emberre nézve, aki — mint dr. Neményi mondja — nem a „hoci ne!“ elv alapján végzi tanítói vagy tanári munkáját; aki nem féltékeny gondossággal őrködik, hogy valamiképp többet ne találjon dolgozni egy hajszállal sem, mint amennyire a „Szervezetinek vagy az „Utasításinak iksz- ipszilonodik paragrafusai öt, különbeni fegyelmi vizsgálat terhe alatt kötelezik; aki nem saját kényelme ellen elkövetett felségsértést lát minden félórában, melyet előirt kötelességen túl az iskolának szentel, hanpm az egyéniségétől tellő egész erejét adja az úgynevezett „hivatalos órákon kívül“ is a köznek. 2. Az ifjúsági- és népkönyvtár kezelőjének jól kell ismernie
