Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
3 II. Szokásuk történetíróinknak a vérszerződést kicsinyleni, annak való értékét kétségbe vonni, csupán azért, mert e szerződést a hitele- vesztett Anoninms följegyzéséből ismerjük. Úgy hiszem, hogy erre a kicsinylésre nincs elég alapos okuk történetíróinknak. Ha a megválasztott fejedelem és a nemzet közt volt valami kölcsönös megegyezés, amint hogy okvetlenül kellett lenni, az alig lehetett más, mint az az öt pont, amit Anonimus a hagyomány alapján följegyzett, oly elemi és természetes alkatrészei azok valamely középpontosított államszervezetnek. De még későbbi események is igazat adnak az etelhözi szerződésnek. Királyaink századok múlva sem szűnnek meg tettel (ifj. királyi intézmény) és szóval (III. Endre) hivatkozni örökösödési jogukra, amire alapot bizonyára nem egyedül a Nyűgöt példája szolgáltatott. Világosan látszik, hogy a magyar államéletnek hosszú időn át ez a szerződés az alapja, összes fogyatkozásaival. E szerződésnek a nemzeti függetlenségre kedvező intézkedéseit, nevezetes politikai okokból, megszorítja, sőt teljesen tönkre teszi Szt. István. Magyarország abszolút monarchiává alakul, melynek erős középponti hatalmát csak látszólag korlátozza a királyi tanács. E királyság a fegyver erején alapul s rideg fenségével nagy ellentétet mutat az elöbbeni századoknak erőtlen vezéri vagy fejedelmi hatalmával szemben. Mindazon jogok, melyeket előbb a nemzetgyűlés gyakorolt, most a király szeméiben egyesülnek. A király a törvény- hozás, a kormányzás és az igazságszolgáltatás kútfeje, azaz bírja a felségjogokat,. A királyságnak ez a fogalma lényegében máig sem változott meg. Itt van tehát az első alkalom arra, hogy a történelem tanára a király méltóságáról és jogairól felvilágosítsa növendékeit. Egyszersmind megkezdi az anyag gyűjtését a királyi főtisztviselők, a rendi szervezet, a törvény napok és kongregációk, a vármegye és várispánságok ismertetésével, a később hatalmassá fejlődő nemesi alkotmány képének teljes megrajzolásához. III. Szt. István halála után Magyarország rövid időre a hűbérállam képét mutatja Németországgal szemben. E hűbéri függésnek a nemzet részéről győzelmesen vívott forradalmak és szabadságharcok vetnek véget. E függetlenségi harcokat az alkotmányos államformára való kísérlet követi (l. Béla), de teljesen sikertelenül, úgy, hogy hazánk hosszú ideig nem csak abszolút monarchia marad, hanem Szent Lászlótól és Kálmántól kezdődőleg a hűbériség gyors fejlődése a a királyi hatalmat példátlan magas fokra emelik (II. István, II. Béla). A királyság ezen hatalmi túltengésének az arany hulla vet véget s Magyarország 1222-től nemesi jellegű alkotmányos királyság. Ilyennek is marad, kivált a mohácsi vésztől fogva többszöri megszakításokkal, 1848-ig. E hosszas korszak az alkotmánynak állandó fejlődését mutatja, mely fejlődésnek erős kidomborítása a történet- tanár legnehezebb, de úgy történeti, mint alkotmány tani oktatásunk érdekében legelengedhetlenebb feladata. E korszaktól kezdve a tanár az alkotmánynak nemcsak ősfogalmait közli, hanem valósággal alkotmánytant is tanít. Mint a méh, úgy gyűjti köz-, magán- és 1*
