Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902

10

vés ezután meg nem szűnt egészen napjainkig. A bíróságnak a kormányzói hatalomtól való függetlenségét különösen hangsúlyozza az 1791:12. t.-c. s a kettőnek végleges elválasztását kimondja az 1869:4. t.-c., mely szerint „sem a közigazgatási, sem a bírói hatóságok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak“. Az uriszékeket már korábban megszünteti az 1847—8: IX. t.-c. 4. §-a. Végre testet ölt a végleges elválasztás eszméje az 1871:31. és 32. t.-cik- kekkel, bár újabban némely közigazgatási hatóságot, kisebb ügyekben (kisebb ért. polg. peres ügyek, ipari-, cselédügyek, kihágások) ismét bíráskodási hatáskörrel ruházott fel a törvény.

Igazságszolgáltatásunk történetében magasan kiemelkedő mozzanat a III. Károly bíróságainak szervezése. Ezen szervezéssel megvalósított igazságszolgáltatási rendszer mintegy előzetes képe jelenlegi bírósági szervezetünknek. Megtaláljuk itt jelenlegi egyes és társas bíróságainknak eredeti alakjait. Azokét az uriszékben a szolga- biró és alispán bírói eljárásában, ezekét pedig a megyei törvényszékekben, kerületi táblákban és a kir. curiában. A történelem- tanításnak tehát ezen a fokán kell megismertetni, még pedig az összehasonlítás alapján, jelenlegi igazságügyi közigazgatásunkat, bíróságaink szervezetét, az ügyvédekre és a közjegyzőkre vonatkozó szabályszerű, vagy törvényes intézkedéseket.

VII. Az 1848-iki nagy vívmányok alkotmányunkat gyökeresen átalakítják. A növendék, ki eddig rég letűnt idők intézményei közt élt, most új . világba lép át. Igen nevezetes érdeke az oktatásnak, hogy ezt az átlépést az ifjú ne csak megértse, hanem természetesnek, sőt szükségesnek lássa. Meg kell tehát állnunk az 1848-iki események nagy határjelzőjénél, és meg kell alkotnunk a királyság, a rendi osztályok és az országgyűlés fejlődésének perspektíváját.

A királyság a vezéri intézményből fejlődött. Amíg a vezér csak hadban igazgatja nemzetét, s hatalma a szabadon kalandozó törzsfőkkel szemben csekély, addig a király minden hatalmat egyesít magában. 0 a nemzet vezére a háborúban, törvényhozója, bírája és kormányzója a békében. A királyság az első századokban korlátlan, a király csak meghallgatja önmaga kinevezte tanácsának véleményét, de a törvényeket maga hozza. Az abszolút királyságot az 1222-iki törvények teszik alkotmányossá. A király ezen alkotmány megtartását esküvel Ígéri. Verbőczynek teljes hitelű előadásából- tudjuk, hogy II. Endrétől kezdve megkoronáztatásakor minden magyar király „az ország törvényeinek megtartására esküt szokott letenni.“ Tanúskodnak ugyanerről történelmi oklevelek is. Nem lehetetlen ugyan, hogy már korábban is van királyi eskü, de közjogi szempontból az eskü csak akkor emelkedik jelentőségre, amikor a nemzetnek alkotmánya van, amikor van mire megesküdni. Hasonlóan

II. Endrétől kezdve van határozott tudomásunk arról, hogy a királyi eskün kívül még Írásban is fogadják királyaink az alkotmány megtartását. Ez a királyi hitlevél, mely a koronázási esküvel együtt alkotmányunknak igen nevezetes, bár nem mindig elég erős bizto-