Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
103 is heti 2 órán át, az órarend- keretén belül ugyanazt tanulták a megfigyelésből, mint az I. évesek. Őket is csak úgy készítettem elő a megfigyelésekre, a gyülekezés idején ők is úgy végezték a gyakorlati megfigyelést velem, tőlük is a hét végén úgy kértem számon a tapasztalatokat, mint az I. éves növendékeknél. Az 1903/4. iskolai évben a két osztály munkája között már lényeges különbség lesz. Az I. éveseket a gyermekek testi, a II. éveseket pedig a gyermekek lelki életének a megfigyelésében fogom gyakorolni. Az I. éves tanulók meg fogják ismerni a hat éves gyermekek imádságait, játékait, dalait, mondókáit, verseit, meséit, rajzait, munkáit. Mindennél különösen a testi élet sajátos szerepét dom- boríttatom ki. A II. éves növendékek meg fogják ismerni a gyermek sajátos lelki életének munkáját az imádságnál, játéknál, dalnál, versnél, mondókánál, mesénél, rajzolásnál és az egyes munkanemeknél. Meg fogják figyelni a testi élet kapcsolatát a lelki élettel, és viszont. A mostani esztendőben a II. évesek is Írtak pedagógiai dolgozatokat. E dolgozatok tárgya: 1. Első gyakorló-iskolai látogatásom. 2. Megfigyelésem a gyülekezés alatt. 3. Váczy Irén imádsága. 4. A 6—12 éves gyermek beszéde. 5. Tapasztalataim a pápai róni. kath. elemi leányiskolában és óvóban és az ev. ref. elemi népiskolában. 6. A 6—12 éves gyermek érzékszerveinek működése. 7. Látogatás a leveli iskolában. Dobsa Árpád első dolgozata: Első látogatásom a gyakorló-isTcolában. Hosszú tiz esztendő után újra átléptem tehát a népiskola küszöbét. Gyermekkorom és a népiskola emlékei újra felelevenedtek lelkemben. Midőn tudomásul vettem, hogy mikor kell ellátogatnom a gyakorló-iskolába, sokat tépelődtem azon, hogy miként viselkedjem oly sok gyermek között. Hogyan beszéljek és játsszam velők? Hiszen nekem olyan egyhangú, szomorú gyermekkorom volt, hogy csak ritkán jutott eszembe a játék, s ha eszembe jutott is, sokkal jobban szerettem magamba vonultán játszani vagy szemlélni és gyermekészszel bölcselkedni • Isten és a természet titkai felett, mint á többi gyermekkel marakodni. (Sohasem tudtam velők megférni.) Kétkedéseim azonban nyomban eloszoltak, amint közöttük találtam magam. „Tanító bácsi, vegye ki a táskámból könyveimet!“ mondja Láng Pista. „Kedvesz tanító bácsi, akassza fel a kabátomat!“ mondja Csillag Pista. És még sok más gyermeknek volt valami kérnivalója, amelyet éu lehetőleg teljesítettem. Ez a kedves gyermeki bizalom egyszerre meghódította szivemet. Nem kellett sokáig gondolkodnom, mit mondjak a gyermekeknek. Szivemből jöttek a szavak ajkamra. Mikor már átestem az első ismerkedéseken, eszembe jutott r
