Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1942

III.Győry Elemér

V

III. Győry Elemér győri lelkipásztort, egyházkerületi lelkészi főjegyzőt hívták el nagy egyértelműséggel a dunántúli református egyházkerület gyülekezetei püspöküknek. Az új püspök szintén főiskolánk neveltje. A jeles diák főiskolai szénior is volt. 1926-tól 1928-ig' theologiánkon a gyakorlati tanszék teendőit lá|tta el, mint rendes tanár. Mint kiváló tanárt, mint rajongásig szeretett gyülekezeti lelkipásztort, mint az egyházi közélet fáradhatatlan munkását jellemezte őt az evangéliom mély átélése, az Ige üzenetének hűséges befogadása, Isten ügyének első helyre tevése. És a lélek ügyeinek szolgálata nem teszi őt érzéketlenné az anyagiak valóságának meglátására; tudja jól, hogy főiskolánk céljait is csak úgy viheti mindig előbbre, ha sikerül a megfelelő anyagi fedezetet előteremteni. Tudja, hogy a mult nagy tanulsága: mindenekelőtt saját erőnkre kell támaszkodnunk és hogy Isten nem hagyja el a Benne bízókat, sőt gazdagon megáldja azok jóigyekezetét. Az új világháború véres fergetegében szilárdan áll, mert megtapasztalta saját életében is: akik az Urat szeretik, azoknak minden egyformán javukra van. Isten Igéjét naponként olvassa és imádkozva tanulmányozza, inert ez az igaz bölcseség és más alapot senki nem vethet, mint amely egyszer vettetett. Jézus Krisztus az Úr, mert Ö tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Mély tisztelettel, szerető és várakozó reménységgel köszöntjük őt a püspöki székben és kérjük Istent, árasszaki rajta keresztül Szent Lelkét főiskoláinkra is, hogy nevelő munkánk valóban elérhesse célját: dicsőiteni Istent, dolgozni és áldozni a hazáért és a tudományéit.