Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

mánynak a végső értelme ez, mely idők folyamán elértelmptlene* dett, Rig*Véda szöveggé, kultikusan mormolt, de már nem értett szent mondókává titokteljesedett. Mert mi a tudomány, olyan* kor, amikor világos, tudatos, sőt céltudatos? A nemzeti közös* ségek értelmisége, az intelligencia a tudomány, az intelligenciának a feladata a tudományos munka, a társaslelki értelem munkája. Közbülső lelki aktus a nép érzelmi élete és az ifjúság akarati gesztiója mellett. Amit a nép tárol a múlt tanulságaiképen a nem* zet érzelemvilágában, kedélyében és hangulatában, azt éli ki az intelligencia teremtő gondolata s ami ebből megvalósul, azt ostromolja folytonosan, egészséges kételyében a folytatás gesz* tusa, a politika, a reformvágy, amelynek viszont a mindenkori ifjúság a klasszikus lelőhelye.

Az önképzőköröket mindenütt is politikai harcok hozták létre. Politikum 1790*ben a magyar nyelv problémája s életre hívja a soproni Magyar Társaságot, de a Deákkuti vármegyét is. Politikum jellemzi a Kövy professzor sárospataki Páncél várme= gyéjét, Péczely József debreceni körét és a soproni Deákkuti vármegye újraéledését az abszolutizmus bukásakor. Ennek a redivivus Deákkutnak egyetlen értelme és mozgatója a magyar ruha kérdése volt s egyetlen lehetséges formája a máig élő, de ma már merőben idejétmulta és értelmétvesztette diákmajális.

A politikát az ifjúság jelentette mindig. Jurátusok dolga volt az a múltban, nem öregeké. Jurátusok értették meg Szé* chenyi Istvánt legelőször és legjobban s ugyancsak jurátusok fordultak el tőle leghamarább, amikor Kossuth Lajost kellett aztán megérteniök és éltetniök. Fiatalok napja volt március 15*ike is.

Az ifjúság tehát politikum, a teremtő gondolatok reális jelenje, a megvalósulások kulcsa: az öregek, az intelligencia. De honnan szedhet teremtő gondolatokat az intelligencia? A teremtő Isten legyen szavának erejéből és sehonnan egyébünnet. Ez a teremtő gondolat tette potenssé a XVI—XVII. magyar századfordulót, ez utalt túl önmagán az akkori ifjúság önképzé* seben, mint kétely, harc, reformvágy — természetes folytatás. Minden más természetű, tehát nem transcendens gyökerű ön* képzőkor elfajul, iskolarendszer megagg és tudományos munka posványossá büdösödik.

Mindebből az a tanulság, hogy ha a jelen potencialiter hatni akar, ifjúságában vissza kell fordulnia a XVI. és XVII.

43