Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941
— Ó de ki tudná felsorolni mindazokat a tetszetős hangulat* képeket,diák*próbálkozásokat, verseket, amelyekkel el vannak halmozva száz évünk emléklapjai? Az iratok fölé Jókainak, Petőfinek, Lampérthnak a mell* szobra emelkedik. A március 15*i plakátok nemzetiszínű ko* szorúja öleli át Tarczy Lajosnak, Kerkapoly Károlynak és Antal Gézának az arcképét. A plakátokon olvasható színdarabcímek — A király házasodik, A fehér szarvas, Budai Nagy Antal stb. — lelkes diák*színészeket juttatnak eszünkbe és vígadó nagy* közönséget... A Képzőtársaság két nagyon ízlésesen faragott tárlója — melyekben az idei pályatételek jegyzéke van kiállítva — veszi közre a »Sajtó« feliratú fal*részletet, hol a Pápai Kollégiumi Lapok 15 éve megjelent első száma hirdeti a kis lap életrevaló* ságát... Továbbmenve találkozunk a legrégibb jegyzőkönyveinkkel, a székfoglaló értekezésekkel és érdemkönyvekkel. Üveg alatt egész sereg kiállított régi levél olvasható, köztük olyanok, melye* két a Képzőtársaság tiszteletbeli tagjaitól kapott: »Örömmel, hálaérzettel és tisztelettel vettem a Nemes Társaság felhívását, mellynél fogva egy tehetségben gyenge, de akaratban annál erősb és hű tagját tisztelt körébe visszakapcsolni méltóztatik«. Egy másik tiszteletbeli tag szintén megköszöni, hogy róla megemlékezett a »Tisztelt Képzőkor« és felajánlja anyagi se* gítségét és támogatását a kör iránt, sőt a »zsebkönyv« kinyo* mathatására örömmel lesz munkás egypár előfizetőt gyűjteni. A harmadik levél írója, úgy látszik, nincs megelégedve az egyesület munkájával, mert ezeket a sorokat intézte a Képző* körhöz: »Életet kívánok, mondom, mert valljuk meg, az eddi* git, kivált az utóbbit, életnek nem mondhatnék. Ne akarjunk továbbá mindnyájan költők lenni; tapintson ki*ki szívére s is* merje el, hogy benne költészi munkák írására sem valódi kedv, sem szellem nincs«. * # # Lassandassan alkonyodni kezd. A század*óra újra kettyent egyet és int, hogy vége a látogatásnak. Akik találkozót adtak itt ebben a teremben egymásnak, azok most magukra maradnak né* hány pillanatra és beszélgetnek... ki tudja mit, miről? Azután ki*ki visszaballag oda, ahonnan jött és él tovább ... Hogy mikor és hol találkoznak megint egy közösségben, az az ő titkuk. 56
