Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

szétosztotta, több ágúvá tette s szétvezette. Ez a nemzedék esi# nálta meg néhány nagy magyar vívódásából a magyar világ# nézetet. A harmadik nemzedéknek talán akkora írói sem támad# nak már, mint ezek, de ez az, amelynek a magyar világnézetből magyar életet kell szerveznie. A mai önképzőkör feladata épp az, hogy ennek az életnek neveljen szívós munkás embereket.

Beszél a múlt.

Beszámoló a Képzőtársaság jubileumi kiállításáról.

Irta: Kalocsai István Vili. B. o. t.

íme, elérkezett a várva#várt nap ... És a fogadalomhoz híven mindegyik — vers, novella, tanulmány, bírálat — megjelent a találkozón. Születésüktől fogva büszkék és öntudatosak voltak: hittek abban, hogy 100 év múltán is élnek még. Ezért megfogad# hatták 1841#ben, hogy ha majd az örökkévalóság csodálatos óra# művén a másodpercmutató a századikat kettyenti, egy röpke pillanatra összeölelkeznek valamennyien ... talán még beszélget# nek is. Miért?... Hálából a pápai Református Főiskolai Képző# társaság iránt, amelynek életüket köszönhették.

Jó, hogy összegyűltetek ti szavak, sorok, gondolatok. És ti pápai#diák#kézzel írott »Bimbók«. Te »Tavasz« c. zsebkönyv, te »Nefelejcs« szépirodalmi emléklap ... Mindegyikőtöket öröm# mel, szeretettel és boldogan üdvözöljük. Sokan most először látunk titeket. Tudtunk rólatok, hogy vagytok, hogy éltek még. De nem láttunk, nem érzékelhettünk, nem beszélhettünk veletek. Most köztünk vagytok és mi — diákok — köztetek. Jertek, tár# salogjunk, beszélgessünk.

A százesztendős Képzőtársaság derűjének és borújának em# lékeitől zsúfolt terem fogadja a látogatót. Első pillanatra nem veszi észre a szemlélő, hogy tulajdonképpen múzeumba lépett. A mostani theologusok és gimnáziumi tanulók kiállított köny# veinek újszerűsége; díszbőr# és hímzett kötése vonzza először maga felé figyelmünket. Mindjárt az ajtóval szemben levő falon díszlik az idei márc. 15#ének plakátja: Bánk bán. Ez mind jelen. Pedig mi a múlttal szeretnénk csevegni, örülni, sírni, kiáltani... De nem engedjük magunkat befolyásolni és otthagyva egyelőre a jelenkort, az első parányi rügyhöz fordulunk, mely 1803#ban pattant ki a Kollégium élete fáján.

52