Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

Egyszer a bika megtiporta. Félholtnak látszott, tört volt, keshedt.

— Mi baj, öreg?... Sántítva szólt:

— a bikával birkóztam egyet.

Mindenre van kádenciája, de nem csoda: naptárt, lapot, szótárt, lexikont, s ami könyv volt a faluban, mindent kiolvasott.

S ki tudja, hetykeség, tudásáé az is, hogy nem félti magát?

Már dér esik, de nem cserélné nadrággal fel a bőgatvát,

s farkasordító teleken ráfagy az inge, szinte kong, de mellényt nem gombol soha! (Igaz, hogy nincs is rajta gomb!)

Orra folyik, jégcsap a bajsza, a szemöldöke zord eresz, könnyet facsar a szél szeméből, s jön, megy, vékát fon, vadra les,

lobog jókedve pántlikája, s szoborként állja az időt, ma is, holnap is az marad, ki volt tegnap, s tegnapelőtt.

Ha látom, fajtám látom én, s tudom: ő bírta ki tatár*, török*, labanc idők telét, véle nem bírt éh=, s döghalál,

s nem bír vele az új idők viharja sem: kemény e nép!

S hetykén szólítom a Jövőt:

— Jöhetsz új kor s új ezredév!