Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941
rolja. Legtöbb gyűlésen szavalatot is hallottunk, különösen Petőfi, Ady, Sinka, Csokonai, Erdélyi József és Reményik verseket szavaltak. Verses munkát keveset írtak tagjaink, mind# össze ötöt, azok közül is csak egyet fogadott el a Képzőtársaság. A többit félretételre ajánlotta. Többször is hangzott fel egy#egy népdal a gyűléseken, amelyeket még nem énekelt olyan szívvel és tűzzel az ifjúság, amilyen azokat megilletné. Vitagyűlést ez évben csak egyet rendeztünk. Arról a kérdésről folyt a vita, hogy: »Hogyan ballagjunk?« Vájjon még mindig az idegen dallamú »Ballag már a vén diák«#ra, vagy pedig meghalljuk#e már végre az »Üj magyar élet« új dalait és azokkal lépjünk#e ki az életbe? Ügy éreztük, hogy a mi kötelességünk az utóbbit teljesíteni. Szerettünk volna Képzőtársaságunkban megindítani egy előadássorozatot a pályaválasztás kérdéséről. A sorozatból azonban csak egy előadás lett a rossz közlekedési viszonyok miatt, amelyen dr. Merétey Sándor főorvos beszélt arról, hogy milyen komolyan kell már az iskolában készülni az orvosi pályára. A gyűléseinken résztvevők átlagos száma ötven és nyolcvan körül mozgott, de volt olyan gyűlésünk is, ahol 230#nál is töb# ben voltunk. Képzőtársaságunk a mostani látásunk szerint sok változáson ment át ebben az évben. És ez a változás, ami tulajdonképen korvál# tás, gyűléseinken nagyon gyakran élénk és komoly viták előidézője volt. Gyakran vitáztunk gyűléseinken. Hiszen ütközőpont volt á’# landóan, mert újra meg újra hallottuk a kérdést: »Vájjon a népi gondolat szolgálatába kelbe állítani a Képzőtársaságot, vagy pedig arra való, hogy általános és színtelen műveltségre neveljen ben# nünket?« S mi csak azt tudtuk, hogy mindegyikünk drága örök# sége. Arról azután igazán nem tehettünk, hogy mint 100 éven keresztül mindig megballotta az idő és a helyzet diktálta aktuá# lis parancsokat, most is azt tette és belopta magába az új ma# gyár szellemet, hogy azután kiadja azt nékünk, hogy »mi egye# sek kincse volt, ezrek kincse legyen«. így alakul lassan#lassan szeretett egyesületünk a rendes gyűléseinken azért, hogy a 100. év fordulópontjánál folytathassa azt az útat, amely hitünk sze# rint a 200., 300. és a többi száz év felé vezet. Ezt az utat az ősi Alma Mater folyosóján kiakasz# tott tárló szekrényünk mutatta talán legjobban. Ez a tárló .állandóan mozgásban tartotta tagjainkat. Hol egy#egy felhívás 35
