Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

A falu problémái, a falukutatók könyveinek hatására Képző* társaságunkban is hamar visszhangra találtak. Jórészünket a ma* gyár falu küldte az iskola felé s amit a falukutatók az irodalom ■és tudomány tükrében elénk tártak, azt mi életünkben éltük és sorsunkban szenvedtük. A feltárt sebek, a megkiáltott bajok nagyrészünk előtt régtől fogva ismeretesek voltak. Az írói fele* lősség, bátorság és példaadás vonzott, bátorított és lelkesített bennünket. Ügy hittük, irodalmi és tudományos igényű munka* vállalásunkkal nekünk is hozzá kell járulnunk a valóságos hely* zet őszinte megmutatásához. Lelkes és hivatásuk magaslatán álló tanárainktól szakavatott előkészítést nyertünk. Azt reméltük, hogy evek szívós, tervszerű munkájával értékes adalékokat nyújt* hatunk a tájról, melyben éltünk s a népről, melyben születtünk. Komolyan készültünk tehát a falumunkára.

Egyik társunk, a Képzőtársaság színe előtt, rövid, őszinte tanulmányban számolt be egy egykés, halódó, színmagyar bara* nyai községben végzett kutatásairól. Máskor ugyanaz a társunk, ki nemrég Kemény Zsigmond mélységeit tárta fel, megdob* bentő képet rajzolt a dunántúli magyarság helyzetéről. A du* nántúli magyarság — vallotta — számban és erőben egyre fogy s ha komoly intézkedések nem történnek, végzetesen tért veszít. Nem beszélt vaktában — elgondolkoztató adatokat sorakoztatott fel. Az ilyen előadások nagy izgalmat keltettek. A derűlátók túlzónak tartották őt, a borúlátók kétségbeestek.

Érdeklődésünk túlterjedt a trianoni határokon. Tudni akar* tunk az elszakított magyarokról is. Kolozsvári származású taná* runk lelkes buzdítására levelezni kezdtünk az erdélyiekkel. Igv sok mindent megtudtunk a kisebbségbe került magyarság vívó* dásáról és hősies helytállásáról. Az erdélyi kisebbségi tanköny* veket forgattuk, hogy lássuk, az idegen uralom mit hamisít ki történelmünkből és irodalmunkból. Egyik előadónk beszámolt arról, hogy milyen a történelem erdélyi szemmel, mi az, amit odaát máskép látnak s mi az, amit nem szabad meglátniuk. Szó* rongva lapozgattuk újságjaikat, folyóirataikat. Egyik társunk meglepő éleslátással arról számolt be, hogy milyennek látta az erdélyi diákokat az Ifjú Erdély tükrében. Ravasz László akko* riban írt a magyarországi és erdélyi irodalom szétszakadásának veszedelméről. E kérdést próbálta megvilágítani társunk is. Az Ifjú Erdély hasábjaiból, közvetlen tapasztalatok híján is helyesen érezte meg, hogy odaát a miénknél sok tekintetben komolyabb,

28