Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

kan látszott előttem. Ebben a bizonytalanságban, ebben a gyöt* rődő lelki állapotban .jött segítségemre az Önképzőkör, a poézis- Verseket kezdtem írni hozzá s valahogyan szerét ejtettem, hogy ezeket a verseket megismerje; és a szó szoros értelmében úgy daloltam el magamnak, ki hosszú, boldog évtizedeken keresztül életem őrző angyala volt, — ma Isten angyala a mennyország* ban. S ezt Isten után jó részben a pápai Ifjúsági Képzőtársaság* nak köszönhettem.

Régi igazság, hogy ha a madár fészket rak és a fészekbe fiókák kerülnek, a madár ajkán elnémul a dal. Ez is, tán valami csalódás is, különösen pedig annak a felismerése, hogy az epikában Aranyt, a lírában pedig Petőfit sohasem fogom túl* haladni, azt mívelték, hogy majd három évtizeden keresztül alig vettem kezembe tollat versírásra. Ekkor jött azonban a világháború, az azt követő belső felfordulás, majd a rettenetes trianoni gonosztett, mely darabokra tépte, tagokra, ízekre szag* gáttá Isten legremekebb alkotását, a mi szegény, édes szép ma* gyár hazánkat. Bizony már jó ötvenes őszbecsavarodott férfi voltam akkor s annyi másokkal együtt elcsüggesztett, kétségbe* ejtett, majdnem őrületbe kergetett e rettenetes nemzeti kata* sztrófa. És akkor ismét felébredt bennem a régi pápai diák, a régi önképzők őri munkás tag; tilinkóm szinte magától szólni kezdett, először sírt, azután vígasztalt, lassanként visszaadta a régi serdülő kor idealizmusát, optimizmusát, derűlátását. Nem a Mindenváró Adámokét, hanem azt a lelkületet, mely még a legsötétebb köd* ben is tud egy*egy messze pásztortüzet felfedezni, még a legsö* tétebb felhős éjszakában is tud látni egy*egy halvány csillag* sugárt. És ezt a derűlátást megtartotta bennem a jó Isten máig is s hiszem, hogy nem vesztem el koporsóm bezártáig. És Isten után ezt is jó részben a pápai Ifjúsági Képzőtársaságnak, az ott lelkemben elszórt magnak, életem fájára adott rügynek, virág* bimbónak köszönhetem. Az én jó Istenem pedig tartsa, virágoz* tassa ezt a Képzőtársaságot időtlen időkig.

19