Református kollégium főiskolai ifjúsági képzőtársulatának jubíleumi évkönyve 1841-1941, Pápa, 1941

önmagáról — példaadó módon! — a Mennyei Atyára utalt. Nemcsak a gazdag ifjú esetében, hanem egész életével.

Most, — tanítók és tanítványok, — együtt állottunk meg a Mester előtt és együtt hallgattuk tanítását. Ü.jra felhangzik a kérdés: a gazdag ifjúval együtt távozunk*é az Élet Urának a színe elől, vagy pedig továbbra is Vele maradunk, mert benne találtuk meg, talán éppen most, az igazi gazdagságot, az életet. Kérjük Istent, világosítsa meg látásunkat, és mentsen meg min* két még idején a gazdag ifjú sorsától! ·

Megnyitó beszéd.

irta : Csajághy Dezső.

Amikor II. József hivatalos nyelvvé hazánkban a német nyelvet tette, azzal okolta meg intézkedését, a latin nyelv köz* beszédre nem alkalmas, a magyar pedig még nincs kifejlesztve. Ellenhatásképen a magyar nemzet meg akarta mutatni magyar* ságát, magyar ruhában magyar táncot járt és magyarul beszélt. Ebben a nemzeti ellenállásban olyanok is akadtak, akiknek a magyarsága nemcsak ennyiből állott. Ezek a mélyebben látó férfiak nyelvművelő társaságokat alapítottak a közép* és felsőbb iskolákban a nemzeti nyelv fejlesztésére. Nem véletlen, hogy az első önképzőkör a vegyes lakosú Sopronban alakult 1790*ben, ahol a magyar nyelv fejlesztésének szükségességét minden nap tapasztalhatták.

Pápán a Főiskolai Ifjúsági Képzőtársaság csak 50 évvel ké* sőbb alakult meg. Felületesen azt gondolhatnók, hogy Pápa elmaradt a kortól, ötven év múlva ballagott Sopron után.

Örvendetesen állapíthatjuk meg azonban, hogy 13 évvel a soproni »Magyar Társaság« megalakulása után 1803*ban Pápán, amikor az iskolai törvény »minden időre való tekintet nélkül« megtiltotta a magyar nyelv használatát az iskolában a deák nyelv* ben való gyarapodásért, akkor rakta le a Képzőtársaság alapkövét az a nyolc ifjú, kik »Próbadarabok« címen egy jó kötetre való verset, elbeszélést, mesét, természetrajzi és történeti tárgyú mun* kákát írtak.

10