Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1940

— 12 — érdemesnek tartották a bírálóik a 30 P díjra. Szerzője Szabó Sándor IV. pn. Az Amerikai Magyar Református Egylet díjára A református egyház szerepe a szomszéd államok magyar kisebbségének életében c. tűztünk ki tételt, melyre szintén egy pályamunka érkezett be. Ennek szerzője Szabó Sándor IV. pn. s jutalma 45.58 P. — Az önmunlcásságra nevelés munkáját végezték ezek mellett az önképzőkörök, szemináriumok, különböző nyelv* tanulási, gépírási, gyorsírási, rajz, zene és műének tanfolyamok is, míg a vallásos jellegű egyesületek és bibliakörök, valamint az istentiszteleteken való részvételek, iskolai ünnepélyek a jellemformálás fontos munkáját végezték. Ebbe a munkába illeszkednek bele az évenkint tartani szokott csendes napok, diákkonferenciák és szeretetvendégségek is. A gimnáziumi tanulók csendes napja ez esztendőben is november l*én volt, melyen Lie. Rácz Kálmán, dr. Szabadi Béla, Tóth Sándor és Nagy Gábor gimn. tanárok végeztek szolgálatot. A kollégiumi Konfirmált Ifjak Egyesülete két ízben tartott vallásos estét templomunkban. Október 13*án az Országos Szeretet* szövetség intézményeinek támogatására, május 12*én pedig a diákharang még fennálló tartozásainak törlesztésére. Szokásos szeretetvendégségét ja* nuár 31*én rendezte meg a köztartás termében. Minden alkalommal az egyesület tagjai szolgáltatták a műsort. Theol. akadémiánk is december 17fén megtartotta szeretetvendégségét, melyen dr. Pongrácz József theol. tanár a theol. internátus nagy fontosságáról és ennek eddigi történeté* ről szólott. Kollégiumunk tanárai és ifjúsága résztvett minden olyan társadalmi vagy országos megmozdulásban, melynek célja az embertársakon való segítés volt. Mikor a mult év őszén Erdély hozzánk visszatért, hamar elterjedt híre e visszajött testvéreink kifosztottságának. A felsegélyezésükre megindult országos gyűjtésből kivettük mi is részünket és tekintélyes összeget juttattunk ifjúságunk adományából az Egyetemes Konventhez. Ugyanez történt a tavaszi nagy árvizek idején is, midőn ezrek és ezrek maradtak fedél és a megélhetéshez szükséges dolgok nélkül, kollégiumunk tanárai s ifjai egyaránt siettek a szükségben lévők támogatására. Nevelni igyekeztünk tanulóifjúságunkat ügyességre, takarékosságra és élelmességre is és ez a Diákkaptár című takarékossági mozgalommal tör* tént. Ennek élén ez évben Apostol Bertalan gimnáziumi tanár állott, kinek vezetése mellett a gimnáziumi tanulók évi betétösszege 1908.43 P volt, melyet a tagok egyrészt saját munkájukkal és pénzükből takarékos* kodtak meg, másrészt pedig hulladékanyagok gyűjtése által szereztek. Itt emlékezem meg azokról a nagyobbaránvú építkezésekről is, melyek ez év tavaszán kollégiumunknál megindultak. A fenntartó dunántúli refor* mátus egyházkerület, megértve az idők jelét, a vallás* és közoktatásügyi minisztérium anyagi támogatásával erejét nagymértékben igénybe vevő építkezések keresztülvitelét rendelte el. E munkálatokat míg egyrészről a