Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1938

III. A kereskedelmi középiskola. Irta és a május 6.-án tartott szülői értekezleten felolvasta Rab István gimn. tanár

— Ii — »Nálunk Magyarországon a magasabb műveltségre törekvőknek leg* kedvesebb iskolája mindeddig a gimnázium volt. Nagyon érthető ez a szeretet, ha figyelembe vesszük, hogy a gimnáziumi érettségi bizonyítvány volt az a bűvös kulcs, amely minden ajtót kinyitott, megnyitotta mindenek* előtt az egyetem kapuit s ezen keresztül szinte korlátlan érvényesülési lehe* tőségeket biztosított. Sőt az egyetem elvégzése nélkül is módot adott elismert és értékelt társadalmi állások megszerzésére. Ez a körülmény a gimnázium* nak padjait — különösen a világháborút követő években — óriási töme* gekkel töltötte meg s a gimnáziumok ontották magukból az érettségizet* tek sokaságát. Csakhogy a magasabb életpályák ezt a nagy tömeget csak kis részben tudták felszívni a nagyobb rész pedig — éppen elméleti kép* zettségénél fogva — gyakorlati pályákon sem tudott elhelyezkedni. így évről évre nőtt az érettségizett munkanélküliek száma. Ez az értelmiségi munkanélküliség aztán hovatovább társadalmi és nemzeti veszedelemmé nőtte ki magát. A kormányzat próbálkozott új munkaalkalmak teremtésével, de nem tudott annyi szellemi munkahelyet teremteni, amennyi a jelentkező igényeket kielégíthette volna. Ekkor az utánpótlást akarta a kormány csökkenteni s az 1934. évi középiskolai törvény elrendelte a gimnáziumi tanulók szigorúbb megrostálását. Ez a megrostálás azonban annyi sok tekintettől függ és a tanárok részéről annyira egyéni annak tényleges végrehajtása, hogy számottevő sikert ez sem hozott.«* Úgyhogy ma is fennáll a régi helyzet: a gimnázium túlterheltsége. Ezt a túlterheltséget levezetni s ugyanakkor az elméleti és gyakorlati életpályák között a helyes egyensúlyt megteremteni, a művelt közép* osztály eddigi szűk kereteit kibővíteni, e keretek közé művelt mező* gazda*, iparos* és kereskedő*réteget beállítani: ez a célja a gyakorlati középiskolákról szóló új törvénynek s ennek a célnak egyik eszköze: a kereskedelmi középiskola felállítása. Tehát végső eredményében tulaj donképen nem is iskolakérdésről van szó, hanem társadalmi kérdésről: a magyar középosztály összetételének egészségesebb alapokra fektetéséről. Ezt a kérdést azonban törvényho* zással nem lehet elintézni. Mert törvényhozással lehetett korlátozni a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának túltengését, egy csomó állást, foglalkozási ágat fel lehetett szabadítani ja magyar értelmiség számára, de ez a magyar intelligencia sorskérdésének megoldásában igen csekély mozzanat és amellett az éremnek csak egyik oldala. A másik oldala az volna, ha lehetne olyan törvényt hozni, mely az iskolázott magyar ifjúság jórészét a nyugdíjas állások keresése helyett a szabadkereső mezőgazda* sági, ipari és kereskedelmi pályák választására szorítaná. Ilyen törvényt hozni azonban nem lehet, mert a probléma — lelkiségi probléma. Ennek megoldása pedig nem lehet más, mint valamiféle — [ráébred * L. a törvényjavaslat indokolását.