Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1937

VI. Visszapillantás 1937—38. iskolai évre. Az évzáró ünnepélyen felolvasta Dr. Trócsányi Dezső főisk. igazgató

VI. Visszapillantás az 1937—38. tanévre. Az évzáró ünnepélyen felolvasta Dr. Trócsányi Dezső főisk. igazgató. Midőn e helyen megállok, hogy főiskolánk lefolyt tanévére vissza* pillantást vessek, szinte az az érzésem, mintha csak tegnap lett volna, hogy e helyen álltam az öreg és ifjú diákok seregében évzáró ünnepen. Pedig azóta örök vándorunk, a Föld, háromszázhatvanötször fordult meg tengelye körül és körüludvarolta örök szerelmesét, a Napot. Előttem áll még a sok örömtől izguló arc, várva a jutalmak és pálya* díjak kiadását, s előttem áll az eloszló gyülekezet, s a következő pár nap, midőn a múzsányáj végzett munkája után a vizsga utáni felszabadulás nagy örömével hazaindul a szerető szülői otthon felé, s a kollégium fehér boltozású folyosóin elhalkul a lépés és elnémul a zaj. Pár napig még a magánvizsgázók teszik élénkebbé a folyosót, majd az érettségizők fekete* ruhás alakjai jelennek meg a vizsgaterem ajtajában, s elmennek ők is, vidám táncmulatsággal zárva le a diákélet boldog éveit... A theologián sokáig elhúzódik a kollokvium, némelyek még július elején is kollokválni szeretnének, de a köztartás bezárul, s mindenki hazamegy. Elcsendesül az udvar is. Fürge szecskák nem futnak a labda után s nem próbálják ki erejüket az ugrópálya körül, ahol nemsokára megjele* nik félénken az első fűszál, aztán nekibátorodva bokrosodni kezd. Még a táborba készülő cserkészek tűnnek fel időnként a cserkész* otthon táján, egyszer csak együtt a csapat, s indul a gimnázisták víg csapatja, harsog a dal: »Fiuk, fel a fejjel, a harsona zeng...« Egy kisebb csapat megy Hollandiába a jamboreere, Tóth Sándor csapattiszt vezetése alatt, maga a csapat Esztergom mellé Süttőre indul táborba dr. Horváth Endre parancsnok vezetésével. És ekkor teljes lesz a csend. Tízhónapi munka után pihen a diák, pihen a tanár. A szelid Dunántúl enyhe hajlatú lankái, domboldalai, erdői fogadják ölükre fiaikat; a magyar Provence dalt suttog a fülükbe, a magyar tenger hablányai fürdeni hívják, s a tüzes magyar nyár forró napja indiánokká varázsolja a fehér fiúkat.