Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1937
IV. A főiskolai nyomda keletkezése, története és munkája. Irta és felolvasta a kollégiumi emléknapon Dr. Tóth Lajos theol. tanár
- 22 egy tanárával és jelentéktelen számú növendékeivel Tévéiről visszajött Pápára, kétségtelenül igen nehéz helyzetben volt úgy a kollégium, mint az azt fenntartó református eklézsia is. Templom, parokhia és iskolai épületek nélkül lévén, mindent magának az egyháznak kellett előterem* tenie. Ebben csupán hivei áldozatkészségére és Istenbe vetett hitére szá* míthatott. Hivei közül is a hosszú számkivettetés alatt többen, mint pász* tor nélküli nyáj széledtek szét. Biztonságosabb védelmet adó helyeket kerestek. Csak az Isten különös kegyelme állíthatta talpra e megrongált Sionját... És Ö megépítettel... Rövidesen állott a templom, felépült a parokhia. Poraiból megelevenedett az Ürnak veteményes kertje, az iskola is. Az Ür gondoskodott eszközökről. Mándi Márton István éjjét is nap* pallá téve, újból megfundálja kollégiumunkat. Szűk kereteiből kiemelve, a pápai szent gyülekezet eddigi oskolája helyett az egész dunántúli egy* házkerület kollégiumává tette Alma Materünket. De elkezdett munkáját tovább munkatársa, Tóth Ferenc folytatta. Ö nem elégedett meg az iskola alapjainak megvetésével, nem állott meg a kollégium hajlékának felépítésénél, annak jövőjét is biztosítva akarta látni. Egész élete az egy* házért és a kollégiumért való szolgálat tüzében égett el. Alapítványokat és jótevőket gyűjtött, hogy azok úgy a növendékeknek, mint a tanárok* nak zavartalan tanulását és oktató munkáját lehetővé tegyék. Mint sokfelé járt ember, széles látókörrel rendelkezett. Ismerte a debreceni kollégium nagyszerű nevelő munkáját. Maga is ott tanult. Tanulva a göttingeni egye* temen, megismerte a nyugati tudományos életet is. Onnan egy egész könyvtárat kitevő könyvgyűjteménnyel jött haza kollégiumunkba tanár* nak. A tanulás és a könyv szerelmese volt. Csoda*e hát, ha a mult dol* gaival való foglalkozás közben a jövőért aggódó figyelme ráterelődött egy olyan intézményre is, amely a tanulási lehetőséget nemcsak a kollé* gium tanulóinak, de volt növendékeinek, már működésben levő lelkipász* toroknak, professzoroknak és tanítóknak is lehetővé teheti. így érlelődött meg benne — bár erre semmi pozitiv adatunk nincsen, csupán logikai következtetés folytán jutunk el ehhez — az az óhajtás, hogy hátha a pápai kollégiumnak is lehetne nyomdája, miként ez meg van már századok óta Debrecennek 3 9 és Sárospataknak is. Bizonyára sokáig csak lelkében ápolgatta tervét. Gondolkodott felette. S talán nem egyszer baráti körben el is beszélte. Hogy ha a mi kollégiumunknak is lehetne könyvnyom* tató műhelye?! Hogy ez se hiányoznék a többi kollégiumokhoz hasonlóan nagy oskolai jellegéből! Hosszú időn át tervezett plánumával azonban csak már mint a kerü* let Superintendese járult a Superintendentia plénuma elé. Az 1835. év 3 9 Debrecenben ugyan a nyomda a város tulajdona volt, de kezdettől fogva a reformáció ügyét szolgálta és így méltán tekinthetjük a kollégiummal is szoros kapcsolatban állónak.
