Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

IV. Jézus-regények. Irta és a theol. akadémia 1934. szeptember 19-én tartott évnyitó ünnepélyén felolvasta: Dr. Tóth Endre főisk. igazgató

— 26 — művein keresztül a legújabb idők Krisztus-irodalmára, el egészen Papini és Rosadi műveiig. Nyilvánvaló ugyan előttünk, hogy a művész keze megkötött akkor, midőn a világ Megváltóját választotta témájául. Minden más esetben a művészet s így a regényírás is alakítás. Az író a valóság adatainak ismerete alapján intuíciója segítségével teljesen újat alkothat ismert események adataiból is. De Jézussal kapcsolatban az alkotó művész teljesítménye korlátolt, mert hisz adatait a Kijelentés, az írás szolgáltatja, amit megváltoztatni joga nem lehet sem neki, sem másnak. Épen ezért kifejezetten hangsúlyozzuk, hogy ehhez a témához avatatlan kézzel hozzányúlni, azt akár egyéni, akár esztétikai szempontból lényegével meg nem egyező, bárha épen esztetikai szempontokból menthető módon is felhasználni — az istenkáromlás határán állónak tartjuk. Jézus életét nem lehet pusztán, művészi zsenialitás, vagy esztetikai élvezet szem előtt tartásával felhasználni, mint nyersanyagot s aki ezt tenné — legyen bár a művészek legnagyobbika is, az tőlünk keresztyénektől nem megértést, még zsenialitására tekintettel is nem elnézést, hanem a legerősebb kritikát és visszautasítást kell hogy kapja. A hivő keresztyén megkövetelheti, hogy ha előtte bárki bármilyen formában Jézusról beszél, azt csak az Ige-hirdető felelősségével tegye! Igét hirdetni pedig csak úgy lehet, ha amit míondok, vagy ir^ok, az az Igével megegyezik, sem tartalmában, sem eszméjében azzal szemben nem áll, annak ellene nem mond, de magát az Igét nejn is bírálja, sem nem korrigálja. Ebből következőleg a theologus azt várja s pedig teljes joggal várja a Jézus-regényektől, hogy abban esztetika, irásművészet és minden, amivel egy regényíró rendelkezik s regényében felhasználhat, •— mint eszköz álljon szolgálatába a Jézus neve hirdetésének. Viszont a leghatá-; rozottabban tiltakozik ellene, hogy ez megfordítva történhessék, hogy t. i. Jézus legyen eszközévé az irodalmi alkotásnak! Mondhat, amit tetszik az irodalom s a művészet, ha e szempontnak nem veti magát alá az alkotója, lehet művész, lehet zseni, de nem lehet keresztyén s nem tarthat rá

: számot, hogy munkáját értékelni fogja bárki is, akinek térde a Jézus nevére meghajol! Még csak arról kell röviden szólanom, hogy mi késztetett a Jézusregényekkel való foglalkozásra. Sokat beszélünk Ige-hirdetésünk válságáról. Arról, hogy a megízetlenedett só megízesítésére mennyire nem elég ma már csupán a szószéki szolgálat. Követelményeket állítunk fel lelkipásztorokkal, gyülekezeti munkásokkal szemben. Követeljük, hogy az élő szó mellett a nyomtatott betűt is be kell állítani az Ige-hirdetés szolgálatába. És hajlandók vagyunk minden eszközt megragadni, minden megnyilvánulást örömmel üdvözölni, ami célunkat, — Isten országának terjesztését — előbbre vinni látszik.