Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1934

I. Dr. Antal Géza és a pápai főiskola. Irta: Dr. Pongrácz József theol. akad. tanár. (Arcképpel)

— 12 — Az iskolakormányző. Közben volt a világháború, mely megsemmisí­tette a főiskola minden vagyonát. Antal Gézát 1924 október 29-én iktat­ták be egyházkerületünk püspöki székébe. Már püspöki székfoglalójában így ír: »Különösen szükségesnek látom az iskolai növendékeinkről... való gondoskodást... Az áldozatkészséget újabb alapítványok megtételére ébren tartani s ezzel szorgalmas és jómagaviseletű növendékeink tanulá­sát lehetővé tenni oly feladat, melyet kell, hogy magáénak valljon minden, az egyházért s kultúráért lelkesedő tagja anyaszentegyházunknak«. »Ugyanez áll magukra tanintézeteinkre, köztük alapításának 400. év­fordulóját pár év múlva megülni készülő főiskolánkra is, melyek az utolsó' évek alatt szintén elveszítették az intézetek fenntartására kegyes alapítók­tól rendelt alapítványok legnagyobb részét. Ennek következtében intézeteink súlyos helyzetbe kerültek, melyből csak gyülekezeteink ismételten tapasz­talt áldozatkészsége s új alapítók nagylelkűsége mentheti meg őket. Ha tanárkarainktól joggal elvárhatja egyházunk, hogy növendékeiknek a tu 7 domány megállapított igazságai mellett a valláserkölcsi téren is útmu­tatóik és vezetőik legyenek, viszont kell, hogy a tanároknak igyekezzék megadni legalább azt, amit a tanügy munkásai más hasonló jellegű inté­zeteknél munkájuk jutalmául nyernek.« 1925 nyarán sorra járta a dunántúli egyházkerület egyházmegyéit, felszólalt az egyházmegyei gyűléseken és buzgólkodásának az eredménye lett, hogy a főiskola, sok nehézségekkel küzdve ugyan, de a gyülekezetek jóvoltából ma is áll. Amióta 1928-ban végleg Pápára költözött, fokozott mértékben érdek­lődött a főiskola legkisebb ügye iránt is. Mindent megtárgyalt és lelke telve volt állandóan tervekkel, hogy biztosítsa a főiskola szilárd jÖvőjéffc Nagy öröm volt neki, ha alapítványt kapott a főiskola, köztük a legnagyobb az, amelyet Rothermere Lord küldött: 40.000 P. Ő maga is jó példával járt elől, mert a főiskolában működő összes egyesületeknél tett saját pén­zéből alapítványt. Ezeken kivül még két alapítvány — az egyik a 605.10 P-ős »Antal Géza-alap«, a másik az 1400 P-ős »Balatonfüredi emlél<-alap« — szintén az ő áldozatkészségének köszönhető. Ápolta a külföldi összeköttetéseket, mert tudta, hogy ezek ápolása jó befektetés a főiskola jövőjére nézve. 1931-ben boldog volt, amikor a négyszáz éves jubileum oly szépejn sikerült, hogy eljött arra Horthy Miklós kormányzó úr is, sőt szózatot intézett a nemzethez, valamint meg­jelentek a velünk érintkezésben levő külföldi egyetemek képviselői. Némely intézkedéséről eltérők voltak a vélemények, de mindenkor a főiskola jövője iránt érzett szeretet irányította döntéseit és ezt mi mindh nyájan tudtuk. Ezért volt ő legyőzhetetlen vitázó és biztos kézzel irányítói kormányzó. Szemefényére, a pápai főiskolára gondolt utolsó intézkedései meg­tételekor is. 1934 március 17-én kelt végrendeletében szabad rendelkezé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom