Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1933

IV. A főiskola az 1933—34. isk. évben. Dr. Tóth Endre főiskolai igazgatónak 1934 június 17-én felolvasott jelentése

- 20 vitéz Kovács Lajos h. parancsnokról, Nagy Endre és Tóth Sándor csapattisztekről elismerő szavakat mondtam múlt jielentéslemben, ezúttal még alá is kell húznom azokat. A tanévben is folyt a íjé munka, az azóta már szépen berendezett kényelmes cserkésZ-otthonban. Ünnep-eket is tartott a csaípat, s most erősen készül a dunaalmási nyári táborozásra. A mult évben a csapat (munkája ki is bővült, megalakulván a theologüsok 25 főnyi öregcserkészraja. A 112. sz. Szondy Zsuzsánna leánycserkészcsapatunk a már megkezdett jó úton halladt. Vezetéslét a II. félévben Hajtváni Irén gazd. sZaktanítónő távozása után Fazekas Edith oki. tajnítónő vette át. Két ünnepélyt is rendeztek. S a nyáron a csapat tagjai már táborba is szállnak! A magvetés növekszik, további jó munkát kívánunk leánycserkészeinknek. Részben az iskola munkáját segítették ielő a kirándulások is. Ez évben a környék falvain s magán Pápán kivül, ahova osztályok, cserkészcsapatok mentek ki, — Szombathely-Kősz^g-Irottkő, Ajka-Herend-Veszprém a kirándulások célpontjai. Jelentésem előző részén szóltam arról, hdgy a nagy nehézségek dacára sem volt hiábavaló ez év munkája sem. Az elmondottakban e nem hivalkodó, de komoly önérzettel megtett kijelentésemet kívántam alátámasztani. Az isteni kegyelem, a tanárok munkája s a diákság sokszor igazán hősies erőfeszítése mellett meg kell emlékeznünk azokról az áldozatos jóltevőkről, akik Isten rendelkezése szerint támogatták és segítették főiskolánkat s ezek tanulóit a munkában. Jól tudjuk, hogy minda|ninyian tudatában vannak tettük eszményi voltának s nem kivannak tőlünk köszönetet. A mi kötelességünk mégis az, hogy felemlítsük itt neveiket. Első helyen áll közöttük ez évben is dr. Antal Géza püspök úr. Diákjainak is hű pásztora ő, a,ki nemcsak Anyagilag támogatja őket, de lelkűkkel is foglalkozni kiván. Ennek bizonysága volt a tél folyamán az a négy tea-estély, amelyeken vendégül látta theologiánk valamennyi hallgatóját, hogy közvetlenül is megismerve lássa el őket az egész életre atyai szívből fakadó tanácsokkal. Ezenkívül nem volt soha rá eset, hogy hozzáforduló szegény, beteg, vagy tanácstalan diákot segítség, támogatás és vigasz nélkül bocsátott volna el. És az anyagiakra gondolva is, első helyre kell nevét feljegyeznünk. Tiz alapítványa van püspök úrnak a főiskola egyesületeinél s többnél a pénzromlás óta az egyedüli ajlíaptőkét jelentik ez alapítványok. A nevét viselő pályatételre beérkezett munka jutalmazására ez évben is 40 P-t adott. Két szegénysorsú theologust 50—50 P s^getyhez juttatott. Az egyházkerületi közgyűlésen szivreható módon ecsetelvén a taníttató lelkész- és tanítószülők helyzetét, a kerületi közgyűlés tagjai között gyűjtött összegből 1200 P segélyt juttatott a theologián s a gimnájziumban tanuló lelkész- és tanítógyermekeknek. Végül új legációk megszervezésére irányuló kezdeményezésével állandó segélyforrást nyitott meg theologusaínk számára.