Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1933

IV. A főiskola az 1933—34. isk. évben. Dr. Tóth Endre főiskolai igazgatónak 1934 június 17-én felolvasott jelentése

— 18 ezért hálát adunk Istennek, őszinte részvéttel fordulunk főiskoláink lelkészi gondnoka felé, akit az Ür keményen próbált meg, elszólítván mellőle hitvesét. Részvéttel emlékezünk meg iegy pápai, az öreg diákok között is öregdiák haláláról: Pap Kálmán ny. hadbiró-íattlábornagy sirba költözésével főiskolánknak egy darab dicsőségéit temetjük, de annales cink hiven fogják őrizni nevét. Mély részvéttel osztozunk az egyeftemes magyar ref. egyház gyászában, mely Dókus Ernő halálával mindnyájunkat ért. Előttünk úgy fog maradni nemes magyar alakja, amiint négyszázéves jubileumunk alkalmával láttuk őt s hallottuk bizonyságtevését! Isten kegyelméből öröm is érte főiskolánkat. Évek munkája nyomán kezünk között van immár a 400 éves jubileum emlékkönyve. Nem végzett hiábavaló munkát dr. Pongrácz József, mikor nagy fáradsággal, sok utánjárással. s oly nagy szeretettel dolgozott anlnajk összeállításán. Az újabb szazadév elején az aliajpkő okmánya lett e könyv! Köszönet neki a munkáért, a fenntartó testületnek az áldozatkészségért s a főiskolai nyomdának a pazar kiállításért! Egyházkerületünk főgondnoka, dr. Balogti Jenő 70. születése napján ott voltunk az örvendezők között. Lőke Károly e^'peres, volt pápai diák felsőházi tagsága főiskolánknak is díszt ad. Lampérth Géza legfelsőbb helyről jövő kitüntetése pápai diák számára adott elismerés, főiskolánk homlokára is egy újabb babérlevél. Dr. Cseh-Szombajthy László egészségtantanárunk kormányzói elismerése, Varga László gimu. tanár életmentő kitüntetése, Tóth Sándor rajz-tanár, cserkésztiszt »fehérszarvas« jelvénye fényesebbé teszik a 403v-ik gyöngyszemet! örömöt jelentettek számunkra azok is, akik meglátogatták főiskolánkat. Ezek sorában első helyen emlékezem meg külföldi vendégeinkről. Weltiné asszony, főiskoláink és külföldön tanuló diákjaink áldozatos szivü patronája, — Sauter Márk, a genfi prot. hiteliroda képviselője, magyar ref. egyházunk támogatója, — W. A. Dekker, a magyarul beszélő, irodalmunkat ismerő és azt hazájában is megismertető scharnegoutumi holland ref. lelkész, aki főiskolánkról egy 42 oldalas cikket írt holliafnd nyelven, — Seigneur Emil újkeladoniai francia misszionárius, ki már a háború előtt is járt Pápán, — kiknek látogatásai mindig felejthetetlen emlékeink maradnak. Rajtuk kivül Győry Elemér győri lelkész, dr. Karácsony Sándor budapesti tanár a theologusok előtt tartottafk előadásokat, — Faragó Ede, a Magyar Cserkész Szövetség országos vezetőtisztje cserkészünnepünkre jött közénk, — iá Pápa-környéki református ifjakat, a pápai egyházmegyei presbitereit konferenciáik alkalmával köztartásunkon láttuk vendégül. S a mai napon az Alma Marter arca örömkönnyektől ázik, régen kiszállt fiait üdvözli, akik visszajöttek hozzá, gondterhes homlokát kisimítani, az élet harcában fáradt fejüket ölére lehajtani. A találkozó öreg diákokat mi nem úgy tekintjük, mint vendégeket, tudjuk, érezzük, hogy ők hazajöttek ide, régi emlékeket keresni, mostani diáknemzedékeknek ösztönzést adni és áldást