Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1933

I. Sport, kirándulás, weekend, levente és az egyház. A theol. akadémia tanévnyitó ünnepén felolvasta: Dr. Tóth Endre igazgató

istentiszteletek kérdése is. Nyaarlók között sokkan vannak, akik épen a vasárnap délelőttöt is fürdőzésre, vagy szórakozásra használják fel. Ilyen helyen a lelkipásztor bölcsességének és buzgóságának kell megtalálni a módot arra, hogy a nyaralók számára miként, mikor s hol tartson istentiszteletet?! De hogy most csak a kirándulásoknál maradjunk, egészen más a helyzet, ha annak célja erdő, hegyvidék, vagy általában nem lakott hely s vagy esetleg lakott hely, de nem olyan, aí'hol lelkipásztor is van. Hogyan hirdessük az Igét az ilyen kirándulóknak? Az a megoldás, hogy a lelkipásztor is menjen kirándulni, kellemes, de szinte teljesen lehetetlen megoldásnak kínálkozik. Mert ha feltesszük is

? hogy egy egyházközségben több lelkipásztor is van s így esetleg kerülhet olyan is, aki nincs közülük szolgalatban s így elmehetne a kirándulókkal, — ez csak az esetben lenne célravezető, ha minden kiránduló egy csoportban s egy helyre menne. Arról nem is beszélek, hogy egyébként a lelkipásztor akar-e menni kirándulásra? Jöhet ugyan a lelkipásztor segítségére missziói munkás is, aki e^yik-másik kiránduló csoporttal menve megtalálhatná a módját az áhítat tartásának

1. Magam is hallgattam egyszer egy kiránduló csoporttal prédikációt a cseszneki várromok között s énekeltem sokadmagamma}! ott a XC. zsoltárt. Olyan helyeken, ahol rendszeresen megfordulnak kirándulók vasárnaponként, a legközelebb lakó lelkipásztor gondoskodhatna a kirándulók lelkiszükségleteiről. Ilyen helyeken vendéglőkben, kioszkokban, vagy ne« vezetesebb látnivalók körül hirdetményeket lehetne elhelyezni, de ugyancsak az ilyen helyekre vezető útvonal menten is, — aímely hirdetményeken értesíteni lehetne a kirándulókat, hogy 'azon a környéken, azon az útvonalon, vagy a látnivaló közelében, hol s mikor taírtatik istentisztelet a kirándulók részére. Természetes, hogy határozott időpontot adni bajos, mert a gyalogos kirándulók ép úgy, mint a járművön ha!a,dók késhetnek. Csak körülbelüli időt lehet itt megadni. Persze a lelkipásztornak, vagy annak, aki az áhítat tartására kiküldetett, rá kellene szánni esetleg egy-két órai (várakozást is. Célravezetőnek látszanék az is, ha a lelkipásztor pasztorális gondját kiterjesztené arra, hogy v,agy maga, vagy missziói munkások segítségével érdeklődne már a hét folyamán, hogy a legközelebbi vasárnap kik s hova mennek kirándulni. Ez nem okozna túlnagy nehézséget, mert tapasztalat szerint rendesen majdnem azonos társaság szokott kirándulni. Ki lehetne puhatolni az ilyen kirándulások vezetőit, szervezőit. Ezek is legtöbbször ugyanazok s velük lehetne megbeszélni az istentisztelet táirtásának módját. Ha iez sikerül, akkor már csak alkalmas igehirdetőről kellene gondoskodni. Amelyik városban szervezíett kiránduló, vagy turista szövetségek vaínnak, ott hivatalosan is fel lehetne velük venni az érintkezést. Ilyen nyomokon képzelném a kirándulók lekigondozásának megindítását. Ezektől eltérő megoldások is kínálkozhatnak. A kérdéssel való fog-