Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1929

I. Győri Gyula. Irta: Szűcs Dezső gimn. tanár

- 4 — Győri Gyula 1863 április 5-én született Vácon. A gimn. osztályokat a váci és kecskeméti kegyesrendi gimnáziumokban végezte, majd theológiai tanulmányai után a kolozsvári egyetemen készült a tanári pályára, s vizsgáit kiváló eredménnyel tette le. Nagyszerű tipusa lett az igazi magyar tanárnak. E sorok Írójának, aki a megboldogultnak nyolc éven át tanítványa, majd hat éven át kartársa volt, — bőséges alkalma volt megfigyelni az ő egyéniségét. A tanuló-ifjúság benne az intézet olyan munkását látta, aki a maga tanítói és nevelői munkáját mély lelkiismeretességgel, komoly buzgósággal s csodálatos lelkesedéssel, nemes készséggel végezte, s akire úgy tekintett fel a tanulók serege, mint aki az intézetnek egyik erős bástyája. Tanítói és nevelői munkája olyan megkapó harmonikus egységbe olvadt össze, hogy tanítványai benne hivatásának, küldetésének apostoli hevületü bajnokát látták. Nagy erkölcsi és szellemi nyereséget jelentett az ő lendületes egyénisége, nagyszerű pedagógiai és methodikai készsége különösen azokra, akik mindjárt az intézetbe lépéskor tanítványai lettek. Már megnyerő alakja, kedves modora is felkeltette a bizalom, a szeretet érzését a kicsiny diákok szivében, s ez a bizalom, szeretet és ragaszkodás csodálatos arányokban és gyorsasággal nőtt a tanítványok szivében akkor, amikor megérezték azokat az áldásos hatásokat, amelyeket tanári munkássága sugárzott ki. Kiváló előadói kvalitásai mellett páratlan az a készség, amellyel a tanuló-ifjúságot munkára tudta serkenteni, s amellyel a tanuló-ifjúság lelkét a legtisztább, legnemesebb eszmék iránt fogékonnyá tudta tenni. Különösen értékes tanári munkásságának azon része, amely bámulatos gyorsasággal fejlesztette ki tanítványaiban a gondolkozási készséget, a mélyreható analizáló képességeket, a szép stílus iránt való érzéket, s a szabatos, szép előadás alapvető erőit. E tekintetben elért kiváló eredményeiről tanúságot tehetnek azok, akik már az alsóbb osztályokban az ő tanári munkájának szálaiból építgették szellemi életük alapjait. De egész tanári munkásságának drágaköve az a hatásos pedagógiai munka, amelyet a tanuló-ifjúság ethikai nevelésére, kiváló jellemének kifejlesztésére fordított. Tanári tevékenységének tengelyét képezte az a jellemfejlesztő munka, amellyel a legnemesebb erkölcsi egyéniségek egész sorának kitermelését célozta. Minden lehető alkalmat felhasznált arra, hogy ennek a szent célnak megvalósításáért küzdjön. Tanítási óráin szinte keresve-kereste azt a pontot, amelyhez egy-egy jellemfejlesztő, s a nemes erkölcsiséget tápláló örökszép eszmét, vagy gondolatot hozzákapcsolhatott, s ezeket kiváló történelmi egyéniségek rajzában mutathatta be. E nagy ethikai cél érdekében szigorú következetességgel harcolt, s a tanuló-ifjúság lelki fegyelmezettségének hiányait, erkölcsi hibáit kemény határozottsággal gyomlálgatta, de amellett a legéberebb lelkiismeretességgel kutatva az erkölcsi hanyatlás okait, megcsillogtatta annak a dajkáló szeretetnek sugarát, amellyel a gondjaira bízott ifjú sereget az erkölcsi fejlődés örök magaslataira óhajtotta emelni. Ezen munkájával igyekezett a magyar életnek olyan jellemerőket adni, amelyeknek kitevői a közjó önzetlen támogatása, az áldozatos hazaszeretet, az emberiség békés haladásának,